Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

Az ablakban könyöklő férfi már a harmadikat szívja. Hosszú, mély szippantásaiból ítélve türelmetlen. A lakás másik két ablakára csupán az előszobából vetődik fény. Egy pillanatra a férfi eltűnik a puha félhomályban, aztán ismét az ablakba könyököl. Nyakában aprócska rádió lóg. A tánczene dallamát erőtlen hullámokban hallom. Más állomást keres. Két kezével a mélység fölé tartja a készüléket, hogy a betonfalak ne zavarják a szórakozásban. Az asszony sietős lépésekkel bejön a szobába, és valamit keres az ágy végében. Ruha már nincs rajta. Fehér szélű fekete fehérneműt visel. Szép termetű, harminc körüli barna nő. Alakja még leányosan nyúlánk. Arcának vonásait most nem látom pontosan, mert haja kétoldalt arcába omlik. A férfi nem tudja vagy nem hallja, de az asszony motozásáról nem vesz tudomást. Mire sokára hátrafordul, a feleség már nincs ott. Hallom, ahogy a férfi ingerülten végigkeres a kis rádió skáláján, aztán sietve visszateker az előző állomásra. Keringőt sugároznak, lassú, dallamos keringőt. Lehet, hogy ez a kedvenc tánca, vagy emlékezteti valamire. Ha az ablakba könyökölve szórakozik, legtöbbször keringő szól a rádióból. Nagyjából ismerem a lemezeit is. Háború utáni könnyű keringődallamok. Vannak esték, amikor az asszony kimarad, és a férfi egyedül van otthon. Feleségét a munkahelyéről ismerem. Egy alkalommal nekem is sikerült társaságába keverednem. Szép asszony. Első látásra vonzó. Hosszú, szép lábai vannak. Formásra szabott a termete is. Arca szabályosan, barátságosan szép. Minden része szép és helyénvalóan formás. Kedveli a társaságot, bírja az italt. Együtt s egyszerre iszik a férfiakkal. Aztán elkomorodik, és búsongó magyar nótákat kényszerít a társaságra. De egyetlen nótának sem ismeri végig a szövegét, legfeljebb az első sorát ha tudja. Hazamenet az óváros utcái felé kell kísérje a társaság. Italos fejjel az a kedvtelése, hogy sorra oltogatja a mútból itt maradt gázlámpákat. — Azért jöttem ide, hogy... nem is tudom, miért — mondta akadozva a sötét utca végén. Nem értettem. Magáról nem mondott többet, csak időn301