Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

A szavak vattába göngyölve gurulnak felém. Ügy rémlik, vékony ujjak túrnak a hajamba, s ez távol tartja tőlem a kérdéseket. Most minden történhet velem, mindegy, csak ne kérdezzenek semmit. — Mária vagyok. Hát te? — Salamon király. A nő hangosan felkacag, és megölel. Érzem a leheletét. Szája és homloka összefolyik előttem. Utálom, mégis megtűröm magam mellett. Fejét jó lenne valami fegyver célgömbje elé fogni, a nézőke és a célgömb vonalát meghosszabbítani, megérdemelné a sorsát. — Salamon király ... Salamon ... Nevetnek a hátam mögött. Imbolyog előttem a célgömb ... Anyámnak is ilyen pálinkaszagú volt a lehelete, de anyám gyászolt... Nálunk, Feketevízen pálinkával takarják a fájdalmat... A félsötét utca imbolyog előttem. Szeretnék szabadulni a Gallai-ház nyomasztó hatása alól. Hessegetem magam elől a tolakodó képeket. Hiába, a három fekete ruhás nő alakja elém hajol, velem vannak. Előttem, mellettem vagy mögöttem árnyékol a gyászruhák ránca. Nelli, mint mindig, most is középütt van, emelt fejjel nézi a másik kettőt. Nem illik rá a gyászruha, túlságosan kirívó a termete, a viselkedése is az. Szépségében van valami félelmetes, ami felmorzsolja nyugalmamat. Gallai temetése óta bűntudatot éreztem anyám iránt. Voltak pillanatok, amikor egyenesen menekültem hozzá. Elhatároztam, hogy meglepem, váratlanul hazamegyek, s mintha messzi földről érkezném, este kopogok be az ablakon. Jó ideig ebből sem lett semmi. Politikai szemináriumra küldtek, s egy hónapig előadásokat hallgattam filozófiáról és a forradalmak történetéről. Érdekelt, amit az osztályok kibékíthetetlen ellentétéről mondtak: „Az emberiség története a forradalmak története"... Ezt magyarázta több előadó is. Az ismeretek új tárháza volt ez nekem, új és vonzó. Figyelmesen jegyeztem minden szót. Társaimmal késő éjszakáig vitattuk az új fogalmakat, magyaráztuk és 265