Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

ki ellen? A kommunista pártház nagytermében kocsmát rendeztek be. A csapláros egy kommunista lakatos mérnök fia. A pincér egy öregedő, ősz hajú tanító. Esténként zsúfolásig telik a helyiség. Csendes asztaltársaságok hangulatát morzsolja, eszi a kétely. Idős, szigorú arcú emberek társaságához verődöm. Ismerem valamennyit. Hatan vannak. Négyen büntetőtábort szenvedtek meggyőződésükért. Kettőt a szolgabírói hivatal kínozott hat éven át. Beszédük szakadozó. Elkapott szavaikban tanácstalanságot érzek, lehangoló szomorúságot. Valami Fábri nevű embert emlegetnek, aki egy magyar partizáncsapat élén harcolt a Rozsnyó környéki hegyekben. — Mit ért el vele? — Hite szerint tette. — Az érdemeket most senki se kérdi. A kutya barátságosabb hozzánk, mint a tegnapi elvtársak. Egyszerűen nem ismernek. Űgy tesznek, mintha sose láttuk volna egymást. — Várnunk kell! Ki kell várni a végét... — Addig meg is rohadhatunk. — Mi hír Fábriról? — A párt vezetőinél kilincselt néhány napja. Nem bírta tovább. Egy ízben le is tartóztatták. Egyenesen a pártvezetőség üléséről vitték el, nacionalizmussal vádolják. — Pedig rajta nehéz foltot találni. Jobban már nem lehet bizonyítani a hűséget, mint ahogy ő tette. — Mivel engedték szabadon ? — Ha akar, elmehet. Áttelepülhet. Batyuval a hátán nyakába veheti a világot. — Gyalázat! A múltunk se kell, a munkánk se. — Várnunk kell! Csontos arcok nézik egymást. Tanácstalanul, letörten búcsúznak. Egy hét múlva már csak ketten ülnek az asztalnál. így kopnak, bomlanak a fanatikusan hivők kis sejtjei is. Megtörik a hit. Kockázatot és száz halált vállalt emberek szöknek éjszakánként a határon túlra. Nem akarják bevallani csalódásukat, képtelenek rá. Inkább elmennek ... Honnan ez a gyűlölet? Egyáltalán mikor kezdődött? A hallgatag sofőr lázadásra szólít: Ne hagyják magukat! 16 241