Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Földönfutók
Első hallásra nevetségesnek tűnik fel a szavak értelme, aztán tompán zsibbasztani kezdi az idegeket, mintha megváltozna bennem a vérkeringés iránya. Ellenkezést kelt bennem minden, amit magam körül látok. Lázadnék, de úgy érzem, hamarább kellett volna. Apám miért nem lázadt a sorsa ellen, mikor a frontra vitték negyvenkettőben? Vagy nagyapám, a görbe lábú, bajszos huszár? Galíciát emlegette folyton, a rohamokat... Elég volt húsz esztendő, s a hencegő hősiességből szótlan szégyenkezés lett. A nagy háborúzásoknak csupán a pironkodó emléke maradt, történetek, amelyek sohasem kerültek az iskolás könyvek lapjaira. Lázadnom kellene a gyűlölet ellen, de hogyan? Három emberöltő múlt el előttem, s egyetlen ősöm se lázadt. Engedelmeskedtek, mindig csak engedelmeskedtek. A sorsuk hasonló, egyforma. Ezerszer földig alázták őket, de nem lázadtak. Képtelenek voltak azt mondani: nem. Nem! Lehet, hogy már bennük is élt gyűlölet, szótlan, izzó gyűlölet valami ellen. Én csupán az átkozódásukat hallottam, éktelen káromkodásukat az égiek értetlensége és a földiek gonoszsága miatt. Ezt tanultam tőlük, az átkozódást és a káromkodást. Miért nem tudok lázadni? A választ messze kell keresnem. Honnan ez az emberirtó gyűlölet? Ha erre gondolok, valami visszafelé mozdul bennem, mintha a szótlan földtől várnám a feleletet. Néztem a kommunisták arcát. Tanácstalanok. Húsz éven át lázasan szónokoltak földről, szabadságról, forradalomról. Erős hitük volt. A parasztősök átkozódása talán az ő hitükben kapott értelmet. Most megcsúfolja őket a történelem. A paraszti engedelmességet, a harcot, a kommunisták hitét is megcsúfolja a történelem. Ki gondol ezzel? A kommunisták miért nem lázadnak? Vagy már ez is késő? Ök is elkéstek? Aztán rövid időre enged a napok feszültsége. A teherautók a vásártéren sorakoznak fel. Várnak. Az a hír járja, hogy aki akarja, megválthatja magát. Jelentkezhet az idegenek sorába: aki itt akar maradni e földön, át kell vennie egy más nemzet nyelvét. Ez a bizalom ára, ha élni akarsz, tagadd meg önmagad. Döbbenet fogadja a hírt. Senki se mozdul. De ez a der242
