Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Én a mezőt vigyázom, nekem az a dolgom, hogy a vetést ügyeljem ... — Elhiszik? — Káromkodnak, de hát tudják ők nagyon jól. Nekik csak néhány nyomorult neve kell, akikkel takarózhatnak majd szükség esetén. Az árulásért is csak annyit fizetnének, mint a hallgatásért adnak. Egyre megy. így legalább tudom, hogy a magamfajtájával tartok. Vagyont, ami változtatna a sorsomon, úgysem szerezhetnék belőle. Nekünk csak a morzsája jut, azelőtt is, most is ... Csempésztek itt harmincban is, a szesz mindig jó üzlet volt odaát, de ennyire szemérmetlenül sohasem űzték. Ötliteres pléhkannákat kötöztek az emberek hátára, azzal úsztak oda meg vissza. Aki szerencsésen partot ért, kapott egy fél litert, vagy annak az árát. A múlt héten már hordószámra gurítgatták a Tisza jegén... Egy hordó után csak a loccsanás maradt, beleesett a halászlékbe. Elvitte a víz, ihatták a halak. Nem számított, görgették a következőt. Egész nyáron csáklyával kutattam utána, gondoltam, megült a víz fenekén ... Kinek fáj az, hogy egy ház árát elvitte a víz ... Ezért árulkodjam? ... Ezek legalább ígértek egy pár bakancsot... A meredek part alatt ülök. Fejem felett gyökerek szövevénye, azon túl morzsolódó, vékony földréteg. Ha mozdítom a fejem, aprócska rögök hullnak a ruhámra. Éjszakánként víziállatok pihenője lehet ez a hely; a vidra szokott ilyen szellős barlangokba bújni, ha párjára vár. Hallom a víz pezsgését. A túlsó parton még jól meg lehet különböztetni a fűzfabokrok komorló foltját a sárgán világító homok színétől. Földnek és fának még külön alakja van. Odaát a fával átellenben fény villan. Várok. Pallai meghagyása szerint csak a harmadik gyufagyújtást kell viszonoznom. így szól az egyezség. Érzem a csend súlyát, odaszorít a földhöz, s mintha fejemre dőlne a görcsös fatörzs is. A várakozás nehéz, nehezebb, mint a csend, a földnél is nehezebb. A beszéd tiltva van, ilyenkor, est elején minden neszre érzékeny a levegő ... Tegnap is lépre csaltak bennünket... 14 209