Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Én is belesodródtam az ivás örvényébe. Minden este iszunk. Előbb bort, majd pálinkát, aztán fordítunk a sorrenden. Az esték és éjszakák egyetlen programja az ivás. Vasárnaponként borkóstolóba járunk pincéről pincére. Ostoba tréfákat űzünk: a legrészegebbeket ravatalra fektetve visszük hazáig. Letesszük az ablak alá, és halottbúcsúztató zsoltárokat énekelünk a feje fölött. Aztán sorsára hagyjuk. Részeg állapotunkban szeretnénk valamit megtorolni, valami bátorító dolgot elkövetni. Éjfél után a temetőbe rándulunk, és kiásott sírgödrök után kutatunk. Beleugrálunk a gödrökbe és méricskéljük, kinek meddig ér, artikulálatlan hangon ordítozunk, összefüggéstelenül, mint a pusztai sakálok. Ha ez nincs, ravatalt lopunk, vagy koporsóba fektetjük egymást. Boros állapotunkban lányokat cserélgetünk. Hordó borokért adunk és veszünk egy-egy szerelmet. Itt a bálban is táncolnak ketten, a múlt vasárnap szeretőt cseréltek. A lányok még nem tudnak a cseréről. Hordók tetején ültünk, szám szerint tizenegyen, s az alku pecsétjeként vért csepegtettünk egy pohárba. Halálos komolyan csinálunk mindent, tragikusnak, komornak érezzük a világ nagy bolondságait. A bálteremnek pálinka- és borszaga van. A dobogón orosz frontdalokat játszik a zenekar. Mást alig hallani. Szokatlan muzsika, új a harmónia; a szaxofon, a dob egyszerűen kibővíti a cigánymuzsikát. így hangosabb. Nincs itt szabály, nincsenek külön vonalak. Senki sem tart rá igényt. Az asztalok alatt korsók dülöngélnek egymáshoz, az emberi fejek és karok pedig összekuszálódnak, mint a szél borzolta réti fű. A kommunisták álarcosbált rendeztek. Elég volt egyszer meghirdetni: erre is rákaptak, mint két utcával feljebb a hölgyválaszra. Előbb divat, aztán szokás lett. A bortól hangos zsivaj gás álarcot ölt. A százfelől összesereglett mulató nép takarja magát. Tetszik az új játék, már törvénye is van. A süldő lányok vénasszonynak, az idősebbek puskás rablónak, a frontot járt legények pedig tengerésznek öltöznek. Pompás maskarádé. Olyan, mint egy mese. Igaz mese, csak mire elhinném, elmozdul helyéről a bálterem. 175