Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

nak akad benne hely — mondta kesernyésen nevetve. — A szerelmet kereső asszonyi képzelet kimeríthetetlen. Nelli­nek egyszerre kicsi lett a szobánk. Egy szombat délután elmentünk a kávéházba. Kétévi házasság után először. A bejáratnál Nelli előreküldött. A férfi megy elöl, mondta halkan, és gyengéden maga elé tolt. A hosszúkás terem sarkában ültünk le. Nelli féloldalt, én kissé háttal kerültem az asztalsoroknak. Ingerülten feszengtem a széken, ö mosolygott. Ilyen volt, ha valami kedvére történt, mosolygott. Előkelően konyakot rendeltünk, ahogy másoktól láttuk. ízlett az ital. Nelli szeme megnyílt. Előbb kerekre tágult, aztán színe változott, kékre tisztult. Engem nézett, mosolygott, de mintha sok-sok pontocska gyűlt volna Össze szembogarán. Minden pont külön szemként figyelt. Figyelte a tárgyakat, az asztalokat, széke­ket, az ablakot, a függönyt s a köröttünk zsongó sokadalmat. Éreztem, hogy birtokba veszi az új környezetet. Rendszeresítettük a kávéházi estéket. Kedden, csütörtö­kön, szombaton felöltöztünk, és mentünk. Nelli akarta így. Karon fogtam, és vezettem. Végigmentünk az utcán, kétszer balra, egyszer jobbra fordultunk, s máris ott suhogott a ru­hája a széksorok közt. Leültünk, mindig ugyanarra a hely­re. A pincér fenntartotta számunkra az asztalt. Pontosan indultunk, pontosan érkeztünk. Az ülésrend sem változott: én háttal, ő féloldalt ült az embereknek. Hétköznapi ünne­pek — így nevezte a kávéházi napokat. Szokássá vált a ká­véház. Nelli hamar feltalálta magát, rendelgetett, sorra kóstoltuk az italokat, és kávét ittunk minden alkalom­mal. Olykor mintha elmozdult volna mellőlem, ötletei­vel, vágyaival megelőzött. Esetlenségemet, gyámoltalan mozdulataimat kiigazította. Ha ingerelt is, kénytelen vol­tam hallgatni halk figyelmeztetéseit. Először talán jól is esett, később bántotta önérzetemet: otthon, az utcán, az emberek között számtalanszor rendreutasított. Kedvesen, szeretettel tette, néha mégis gyereknek szóló pirongatásnak éreztem. Szeretem a rendet, de egy kis könnyedséggel vegyítve. A túlzott pontosság fojt és félszeggé tesz. Nelli, ha gyengé­144

Next

/
Thumbnails
Contents