Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

A májusi mulatság kicsiny sarokká zsugorodott bennem. Ha olykor fel is ötlött, fény csapott rám: Nelli forrósága, követelőző nőiségének tombolása. Megérezte tépelődéseimet, a sértő pillanatért ezerszeresen kívánt kárpótolni... Megható a szerelem jótevő szándéka. ölelt. Enyém volt hajnalokon, meleg délutánokon, este, éjszaka. Elég volt a keze után nyúlnom, a következő mozdulat már az övé volt. Minden együttlét alkalmával az volt az érzésem, hogy most ismerkedtünk össze. Parázs volt Nelli, tűz, láng, minden percben szerelmet váró és akaró. A kétely és a féltés mégis árnyékként kúszott velem. Valami ördögszáj azt tátogta, hogy az a szerelem egyszer elfárad. Meddig tarthat ez a vad lobogás? — kérdeztem gyakran magamtól. Ilyen szenvedély nem lehet hosszú életű, elkopik a test melege is ... Kezdetben egyetlen szobánk volt. Felemás fotelokkal, három székkel, asztallal, szekrénnyel és egy széles csőággyal berendezve. Minden bútordarabhoz emlék fűzött már: Nelli most sem szenvedhette az ölelkezést ugyanazon a helyen. Ellenállhatatlan volt. Százféleképpen csalogatott. Vállával, testének hosszával noszogatott... Akaratoskodása mindig győzött. — Felszenteljük a fotelt — súgta a züllött nők hányavetiségével. Engem szúrt ez a szó. Valahonnan a szájára került, és nem akarta elhagyni. Kértem is: illetlen, nem közénk való. Egy óra múlva pajkoskodón megcsípett vele: — Gyere a fotelba ... — Szenteljük fel? — Szenteljük fel. — Öcska vacak. — Ha belefekszünk, jobban érzi magát ez is. így költözgettünk fotelból fotelba, aztán a székekre, az asztalra, a szekrény oldalához, a szoba sarkaiba, az ágyra, és kezdődött minden elölről. — Szerencse, hogy csak egy szobájuk volt — nevettem közbe. A repülő maga is elmosolyodott. Felállt, és karját félig kitárva félkörnyit fordult. — Az isten nagyra teremtette a világot, minden szándék143