Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

lóval tartok, a bűntársuk lettem volna. Le kell borulnom az Úr színe elé, hogy Xavér atya révén megóvott ettől a halálos bűntől. Meggyónom lelkipásztoromnak, hogy súlyos penitenciát szabjon ki rám, mert elkerültem ugyan a bűnt, de a véremben él, jóságos Krisztusom, milyen gyenge és alávaló vagyok! Az esti próbán figyelmetlen voltam. Szerencsére páter Xavér aznap a bűnbánó Magdolnát és Szűzanyát alakító asszonyokkal foglalkozott. Tapasztalt öreg színjátszók voltak, a páter a Katolikus Kör műkedvelő gardájából válogatta ki őket, és sok magyarázgatás kellett, hogy éppen ezeket a legjobbakat rávezesse, a passiónál nem támaszkodhatnak a régi gyakorlatukra. Füzetemben a legtöbb jegyzet őket figyelmeztette, éljék át mélyebben a szerepüket, feledkezzenek meg világi életükről, a játék tartamára váljanak bibliai szent asszonyokká. Engem a páter szenvedélyes magyarázata mindig izgalomba hozott. Honnan szerezte ezt a tudást, honnan ismerte a színjátszás legbensőbb titkait, miféle iskolában tanulta mindazt, ami oly távol áll szerzetesi kötelességeitől, mindennapi munkájától? Egyszerűen foghatatlan volt számomra, megfejthetetlen csoda. A Megváltót játszó Foltínt is a Körből hozta. Az első próbákon hitetlenkedve néztük, miért éppen Foltínra esett a választása. Léha szoknyavadászokat, falurosszákat, bajkeverőket és ütődött bolondokat játszott mindig, hogyan lehessen a passió édes mosolygású Krisztusa? A hangjával nem lesz baj, csak lágyabbá kell tenni érces csengését, de hogyan váljon garázda természete Jézushoz illően angyalivá? Néhány próba után kiderült, hogy Xavér atya választása helyes volt. Rávette Foltínt, hogy növessze meg aranyszőke haját, és állát ne borotválja. Nézése ettől galambszelíddé lett. Járása és minden mozdulata próbáról próbára méltóságosabbá vált. A próba végén Xavér atya elkérte a füzetemet, s hogy nem talált benne újabb feljegyzést, rosszallóan pillantott rám. 80