Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

— Bocsásson meg, tisztelendő atyám, nagyon figyelmetlen voltam ma. Felszólított, hogy kövessem a szobájába. — Mi bajod, Jankó? Összetűztél az édesanyáddal? — Nem, tisztelendő atyám. Amióta próbákra járok, kitérek az útjából. — Nem teszed jól — szólt feddően. — Jó szóval többre mennél, mint haraggal és gyűlölettel. Xavér atya tudott mindent, és nem először intett türelemre. Anyámat nem is ítélte el annyira; gyöngék a támasz nélküli asszonyok, könnyebben engednek az ördög csábításának, nagyobb bűnös az a házasságtörő férfi. De nem szabad feladnom a reményt, jóra fordulhat minden, csak fohászkodjam buzgóbban, kövessem rendíthetetlen hűséggel az anyaszentegyház parancsolatait. Tovább faggatott. — A műhelyünkben ma délelőtt két csendőr és egy detektív járt — kezdtem, és töviről hegyire elmeséltem a történteket. Egyre rémültebben nézett rám, az arca halottsápadt volt, a szeme csupa feketeség a borzalomtól. Mikor befejeztem, szinte sírva kiáltott fel: — Hát ilyen farkasok vannak a fiataljaink között? Térdre hullott a szoba közepén, és rám szólt, hogy kövessem a példáját. Adjak hálát Krisztus Urunknak, hogy az én szívem tiszta, ilyen halálos véteknek még az árnyéka sem férhet hozzá. Letérdeltem melléje, és buzgón mormoltam utána az imákat, de nem éreztem megkönnyebbülést. Aztán megáldott a" kereszt jelével, és az ajtóig kísért. — Eljönnek ide is, főtisztelendő atyám — mondtam zavartan, amikor ráhajoltam a kezére, hogy megcsókoljam. — Megkérdik, az igazat vallottam-e. Xavér atya szelíden mosolygott. — Ide mihozzánk nem járnak hatósági emberek. De csak eredj békével. Megüzenem nekik mindjárt reggel, hogy mindenben igazat mondtál. A szorongó érzés nem hagyott el. A szívem nem tiszta, ahogy Xavér atya hiszi, nem volt erőm, hogy legbensőbb 81