Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

betöltéséért ezreknek és tízezreknek kell pusztulnia, ahogy az ő apja és hazája is nyomorultul elpusztult. Érezte: a longobárd korona nem szállhat idegenre, csak arra, aki kettőjük szerelméből fakad. Kergette magától a félelmet, de kínzóan mindig visszatért, és nem hagyott többé nyugovást. Majd kiszakadt a szíve a vágytól és a szerelemtől, mégis hagyta, hogy Alboin nélküle vonuljon tovább Bergamům felé. 4 Bergamům ellenállt. Pompás falak védték a hegytetőn álló várost. Alboin felégette környékét és továbbvonult Mediolanum felé. Bergamumra nem volt gondja, megadja magát, ha elvágja a világtól, az életadó Pó síkságától. Bergamům alatt Narzesz követe, a szapora beszédű Dagiszteusz várta. — A legkegyelmesebb helytartó hódoló üdvözletét küldj felségednek — szólt mély bókolással a követ. Alboin fitymálva nézte a görnyedezőt. — Jókor küldi — mondta, és legyintett. Mit bánja ő már Narzeszt. Semmi dolga nincs a hatalmát vesztett vén herélttel. Menjen Bizáncba guzsalyt hajtani, gyapjút fonni asszonyruhában, ahogy császárnője üzente! — Az én hibám, felség ... Nehéz volt elvergődni Bergamumig. Longinusz vigyázza a római utakat. Elfogatta minden követünket, csak én jártam szerencsével... — hebegte, és zavarában még alázatosabb lett. Érezte: a hízelgő szép szó itt céltalan, a király türelmetlen, alig figyeli. Kiismerhetetlen, dölyfös ember. Végtére is mindent az ő urának köszönhet, és szemernyi hálát nem mutat. Megértette: Narzesz szerepe csúf véget ért, becsalogatta Itáliába ezt a vad barbárt és szörnyű gyülevész hadát tengernyi néppel, hogy borsot törjön a bizánci udvar orra alá, és most ez az ember egy kézlegyintéssel elintézi. ,442