Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

— Mit akar tőlem az exarcha? — kérdezte Alboin közönnyel. — Neapolisból már Rómába költözött, és téged tárt karokkal oda vár. Alboin nagy léptekkel járt fel és alá. Komor lett, és hallgatott. — Vágd keresztül magad Longinusz középső légióján, és foglald el Rómát — folytatta Dagiszteusz. — Ezt üzeni nekem a helytartó? — Erre kéri felségedet. Ha birtokodba kerül az Örök Város, tiéd egész Itália. És üzeni még; siess, hogy a nagy őszi esők előtt Rómában légy. Alboin töprengett: — Liguria még nem az enyém. Keleten Ravenna biztos falai közt Longinusz vár. Ravenna mocsaraiba befullasztaná a fél hadamat. Vágjak át rohanva a Pó síkságán? Bolond tanács! Gúnyos volt a mosolygása, és leckéztetően odavágta: — Hadvezér üzeni nekem, vagy herélt? Dagiszteusz sápadozott, kócos kis ember lett, lenyelte a sértést, és szégyenkezve hallgatott. — Vidd a válaszomat a helytartónak. Nem éhezek Rómára, amíg egész Liguria be nem hódolt, és Ravenna nem az enyém. Mögöttem csak olyan föld maradhat, amelyen az én népem parancsol. Előbb itt végzek. Amit megszerzek, azt örökre akarom. Dagiszteusz szolgai alázattal hajlongott. — Csodálom bölcsességedet, felség ... Az én kegyelmes uram nagyon megvénült, és nincsen jó erőben. Csak a jó isten a tudója, megéli-e még a telet. Azért kívánta siettetni utadat. Alboin elbocsátotta a követet. Mediolanum alá szeptember elején érkezett. A város kurta harc után behódolt. Honorátiusz érsek a székesegyház kincseivel Génuába menekült. A város vezetői alázattal hullottak Alboin lába elé, s kegyelemért rimánkodtak. A lakosság a templomokba csődült, és zsolozsmázva vár,443