Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

a sátrak, és köröttük olyan vidám vásári sürgés volt, mint nagy ünnepségek idején. A fegyverkovácsok és páncélkészítők éjjel-nappal munkában álltak. Alboin külön biztost rendelt melléjük, hogy munkájukat siettesse. Helmekisz hamar visszatért. Hildibrand herceg, a szász fejedelem legidősebb fia jött vele. Égő hajú, szeplős arcú, szálas legény volt a hercegfi, olyan kezekkel, mint egy malomkerék. Apja helyett jött, hogy hűséget esküdjön. Alboin az udvarban tartotta Hildibrandot. Alkalmazkodó, csendes fiú volt a herceg, alig tizennyolc esztendős, és örökre megnyerte hívének azzal, hogy leányát, a még cseppnyi Albszvindát menyasszonyául ígérte. 8 A téli nagy vadászat idején történt. Alboin néhány hívével és a szász herceggel messze elkalandozott a havas hegyek közt. Harmadnap, nagy zsákmánnyal megrakodva, vidáman fordultak vissza a csikorgó fagyban. A szőlőkhöz értek éppen, amikor az úton lovas bukkant fel. Peredeo volt. A testőr vágtatva közeledett. — Százfelé kutatnak utánad, felséges uram! — kiáltotta már messziről a testőr. — Mi baj, Peredeo? — állította meg lovát Alboin. — Rossz hírrel jövök, nagyúr ... A reggeli sétán megcsúszott a királyasszony egy fagyos göröngyön. Hölgyei fölemelték, de már elfogta a vajúdás. — Ideje előtt! Nehéz sóhaj tört ki Alboin melléből. Miért bünteti őt így a sors! Elvesztette Klotszvindát, és testőre rémületén látja, hogy az új baj szörnyűséges. Olyan ölő tekintettel mérte végig emberét, hogy az hirtelen hamuszínű lett, és egész testében megremegett. — Beszélj! ,409