Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Rozamunda aggálya kibillentette a nyugalmából. Lehetséges volna, hogy valahol hiba csúszott a számításába? Talán igaza lesz Rozamundának, hogy idejében jó szövetséges után kell néznie. Bajannal szerződött; ördögi, félelmetes ember, se szíve, se lelke nem áhítja segítségét. Befészkelte magát Gepidiába, és sanda szeme rajta függ. Nem mozdul, bálványmereven csak vár. Az ujját se mozdítja, és megint az ölébe hull egy ízes falat. Kardcsapás nélkül elnyeri Pannóniát. Nem hamarkodta el, hogy szerződött az avar kagánnal? Éppen ez a félelmetes erejű szomszéd nyomul utána. Ott marad a közelében, a sarkában, s nem tud szabadulni tőle. Ha valaki most mondani merné, hogy rettegi Bajant, haragjában legyilkolná. Micsoda arcpirító gondolat! Rettegni a kán hatalmától? ... De az idegeiben, legbensőbb énje mélyén bevallatlanul és titokzatosan lapult a kényszer: futni az erősebb elől! Még nem ért a tudatáig, hogy ez a kényszer, ez a rejtelmes és bevallatlan félelem az igazi mozgatója terveinek, ez élteti támadó kedvét. Futni, meghátrálni az erősebb elől! Sem az ő, sem Rozamunda és egyik főembere agyában sem fordult meg eleddig a gondolat, hogy amikor támadásra készülnek dél ellen, a keletről fenyegető veszélyt kerülik ki, az észrevétlen nyomás kényszerének engedelmeskednek. Peredeóval Helmekiszt hívatta. — Követségbe küldenélek a szászokhoz. — Segélyüket óhajtod, felség? — Ám jöjjenek, ha elismerik vezérségemet. Légy résen! Kapnak majd az alkalmon. Szigibert nem hagyja nyugton őket, és szabadulni akarnak. — Értelek, testvér. Feltétlen alázatot követelsz. Helmekisz két napot várt. A fagy felszárította az utakat. Akkor egy kisebb csapat élén elindult. A beköszöntő tél megváltoztatta brigetiói életüket is. Alboin naphosszat nyeregben ült, és seregszemlét tartott. Sűrűn jött most Brigetióba a kardforgató nép. A város be sem tudott fogadni ennyi embert. A határban százával álltak ,408