Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

nie ezt a telhetetlen embert! Az ölébe kell hullatnia egy virágzó szép országot! — Az a kis kockázat ugyan mit számít — mondta óvatosan. — Jusztinusz légióinak én adok munkát... A te dolgod csak séta lesz! Á vér köde lassan eltisztult szeme elől. Szája körül elmosódott a düh ránca. Üjra nyugalommal nézte Bajant. — Aztán úgy döntöttem, hogy nem szól örökre az ajándék! — fűzte tovább a szót. Bajan felütötte a fejét: — Hiszen tudom, hogy így gondolod! ... Becsületesebbnek is vélem így az alkut. Mondd hát, mit akarsz? — Ügy lehet, hogy csontom ott porlad, és népem vezér nélkül marad ... Véreddel kell megfogadnod, Bajan, hogy visszaadod hercegeimnek és egész népemnek Pannóniát, ha engem elhagy a szerencse. Kardvonás nélkül, ahogy te kapod az én kezemből. — Elfogadom! — szólt Bajan meggondolás nélkül, és már kivonta kését, hogy erébe mártsa. Alboinban felébredt az Elba menti alku megalázó emléke. Egy szemernyit visszafizethet most. — Ne még, Bajan... Alkudjunk pontosan. Ha mondom is, hogy a szerencse hűtlen lehet hozzám, azért bízom az erőmben. A fiaméban is, akit asszonyom fog szülni nekem ... De úgy lehet, hogy egyszer szükséget szenved az én nemzetségem, aki ágyékomból fakad. Jusson vissza tulajdonába a föld, amit kezedre és a te véreid kezére bízok. — Hogy értselek? Örök szerződést akarsz? — Ügy értettem! Bajant mulattatni kezdte Alboin csavaros észjárása. Mit akar az ilyen örökre szóló szerződéssel? Bolondság! Ki állhat jót unokái tetteiért? A fontosban rég szót értettek, és most ingerkedni akar. Bosszantja, de ha kedve telik benne, nem fogja elrontani örömét. — Nagy szó: örök! Mi az! Négy emberöltő, vagy tíz? — ítéletnapig szól! — ítéletnap? Mi az? ... Én emberöltőben mérem az időt. Hát, ha nagyon kívánod, állom a szerződést öt emberöltőre. ,402