Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

elébe terelt vadét. A szó sok mindent rejt, olykor a kéznek rebbent mozdulása is többet mond. Drága lesz az ajándék, ha Alboin ilyen lóhalálában jött, hogy felkínálja. — Ajándékot kínálsz? Kíváncsivá tettél, testvér! Hűvös és nyugodt maradt, csak ült keresztbe rakott lábain, s a pillája se mozdult, ahogy Alboint figyelte. — Május havában indulunk, és Pannónia gazdátlan marad ... — Hogyan? Az egész népedet magaddal viszed? — Régi álmom ez, Bajan. Megyek a nagy hódítók, Attila és Totila útján. — Vigyázz, Alboin! ... Az álmod túl merész. Hűtlen a föld, sohasem marad annak a kezén, aki nagyon kívánja. Alboin felállt, és két karját széttárva messze hangzó szóval mondta: — Örök birodalmat akarok építeni! ... Te nem tudhatod, Bajan, milyen erő lakozik bennem. Én az Észak fia vagyok! Száz ősöm erejével megyek, akik az örök jég birodalmában mind megálmodták Itáliát. Most nem tagadhatom meg őket ... Indulok, hogy valóra váltsam az álmukat. Heve felborzolta Bajant is. Mindig ilyen volt ez a nagy darab ember; fémesen villanó szeme, megejtően szép s idegen az arca, csupa rajongó megszállottság és akarat. Nem ismeri az alakoskodást, az alkunál köntörfalazás nélkül egyenesen célja felé tör. — Ülj mellém! — mutatott a szőnyegre. — Ügy jó, ha szembenézünk. Ha jól értelek, te az én védelmemet akarod a hátadba. Ne tagadd! Pannónia így is gyönyörűséges ajándék marad. — Fogadom, hogy nem marad harcosom a határai közt, és kardcsapás nélkül birtokodba veheted. — Az ám! Jusztinusz légióiról megfeledkezel. Alboin leült, és komoran nézte Bajant. Ügy érezte, hiába szól kedveskedve Bajan, mélységesen gyűlöli, és irtózik tőle, mint a fű között tekergő mérges kígyótól. Minden ízét átjárta a harag, szinte reszketett, mintha láz rohanta volna meg hirtelen orvul, alattomosan. Szeretne Bajan torkának esni, hogy fogaival átharapja. De nem teheti, meg kell nyer,401