Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

ja vele a szót a gőgös császárnőbe! — harsogta Dagiszteusz. Nyerítve és bőgve röhögtek az asztalnál. Pompás mulatság volt így civódva és egymást becsmérelve látni a nagyokat, a bálványokat, a császárt és világszép asszonyát, akinek bíborsaruját fejedelmek, királyok csókolgatták. — Hahaha, egy herélt kötelet fon az isteni császárnő nyakára! 5 Alboin másnap futáraival Mogentianaeba rendelte a hét főnemzetség hercegeit és az első bírákat, akiknek a tanácsban szavazati joguk volt. Harmadnap ott volt a tanács valamennyi tagja, és megtarthatták a titkos thinget. Az eskütétel után Alboin szólásra emelkedett. — Narzesz ajánlatát valamennyien ismeritek, urak! Követe csalogató ajándékokat hozott, megszédített engem is. Ám volt időm aludni rá. Hadd lássuk most józan fővel, mit tervel velünk az exarcha. Sopianae ura, Klef herceg kért szót. — Nagy ügy ez, felséges uram, és ti, nemestestvéreim... Ezért kérlek benneteket, fontoljátok meg alaposan a herélt ajánlatát. A válasz, amivel Dagiszteusz útnak indul, megpecsételi sorsunkat. .. Földünk szép és gazdag, vadban és halban dús. Apáink csontjai pihennek benne! Ne legyünk hálátlanok a földünkhöz, testvérek! — Te hátranézel, Klef! — vetette közbe Autrik herceg. — Aki sokat gondol a múltra, nem épít soha jövőt. Itália szebb és gazdagabb, mint Pannónia, erre gondoljatok! — Szebb és gazdagabb, de nincsen egy kéznyújtásnyira! Sok vér és verejték marad az úton. — Kockázat nélkül nincs nyereség! Hevesen folyt a vita. Többfelől is helyeslés kélt Autrik szavaira. Aki nyerni óhajt, hozzon áldozatot! Merni kell annak, aki gyarapodni akar! ,393