Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Klef Összevonta mellén a karját, és fél szeme támadóan szikrázott: — Ki meri hinni köztetek, hogy az én óvatosságom gyávaság? ... Belőlem a föld szeretete szól. Az eszemmel zabolázom a véremet. Itália nem Gepidia. Üj hont foglalni nem kurta harci kaland... Hallottátok Dagiszteuszt, az exarcha követét! Jusztinusz császár már küldi az új légiókat, már küldi Longinuszt a nyakunkra. Nem rakja majd ölbe a kezét, ha mi innen megmozdulunk. — Vásárolt sereggel, légiókkal hamar elbánunk! — kiáltotta Klaffo, az egyik bíró. — Itáliát nemcsak kardok védik, testvérek! Tudjátok, milyen kemény őrök az Alpok? Nyáron se takarodik le róluk a hó és a jég ... Kérdezzétek meg az öregeket, mennyi társuk veszett oda a fagyban! — Igaz, a jég kemény ellenfél — intették az idősebb harcosok a forró fejű fiatalokat. Látszott már, hogy két pártra szakadnak. Az óvatoskodók Klefnek adtak igazat, a kalandra vágyók Autriknak. — Pannónia gyönyörű, de szűk ország! — szólt aztán Klaffo, a tapasztalt bíró. — Ma még bőséggel ellát, de csak egy sovány esztendő kell, és nem lesz a népnek betevő falatja. Szűk ország, kicsi a népünknek. — Ügy van! — kelt a bíró szavára helyeslés. Meglepte a fiatalokat, hogy Klaffo új fogalmat dobott a vitába: népet emlegetett, a nép szükségletére hivatkozott, és ezzel űj színben tüntette fel a foglalás értelmét és szükségességét. Helyeselték szavait, mert körmönfontan eltakarták a foglalás igazi célját, a harácsolást és prédaszerzést, nyughatatlan, ösztönös életük igazi értelmét, és ragadozó rabló mivoltukra tetszetős álarcot rakott. — A nép érdeke követeli, hogy fontoljuk meg jól és ne utasítsuk vissza Narzesz ajánlatát — folytatta Klaffo. — Nem maradhatunk itt örökre, ebben a szűk országban. Egyszer át kell törnünk határain. Merre tartsunk, északra talán? Meggondolatlanság volna visszamenni oda, ahonnan apáink jöttek. Engem bizony a hideg egy csöppet sem csábít. Keleten, túl a Dunán, Bajan avarjai fészkelnek, és ,394