Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

pillantott az asszonyra. Királyi élettárs, hogy így erőt tud venni magán. Minden tettében, minden mozdulatában varázsos és igézetes. Alig hagyták el a frankok Mogentianaet, követ jött Itáliából. Narzesznek, a helytartónak küldöttje volt, Dagiszteusznak hívták. Élénk beszédű és szapora mozgású kis ember volt, ráncos arcában a szeme kéken villant, és nyúlszáj csúfította. Sok lovassal, málhahordó rabbal és tucatnyi kétkerekű kordéval jött Dagiszteusz. A kasos taligák zsúfolva voltak boros tömlőkkel és kívánatos gyümölccsel: zölden szedett citrommal, amely a hosszú úton kapta első sárgás csíkjait, mézízű, piros bélű fügével, héjában hagyott mandulával és mosolygó almával. A követ aranytálon hozta és kínálta a legszebb gyümölcsöket. — Az én kegyelmes uram Itália földjének legízesebb ajándékaival kedveskedik szívednek, felség ... Kóstold meg ezeket a gyümölcsöket. Nem találsz szebbeket a föld kerekségén. A tenger sós párája fürdette őket, a délszaki nap heve adta édességüket. Finom gyolccsal nagy hamar megtörölt egy halovány foltokkal pettyezett, üvegfényű almát, és nyitott tenyerében nyújtotta, kínálta Alboinnak. — Ebbe harapj, felség! Alpesi kertjeink éke. Kemény volt az alma húsa, és a bor üdítő savanyúságát érezte Alboin. Dagiszteusz nem hagyta ínyét pihenni: préselt fügével, ökölnyi szilvákkal és méztől ragadós datolyával kínálta; majd újabb kosarakat hozatott, szőlőt és almát osztogatott a fogadásra megjelent főemberek között. — Az én körtéim közt sincs vackor — büszkélkedett Klef herceg. — Szalma közt érik a java, és hóhulláskor kapja igazi zamatját. Dagiszteusz enyhe mosollyal hallgatta a dicsekvést, és válaszul egy kosár mandulát hozott. — Ez bizonnyal nem terem a kertedben, nemes hercegem ... A mandulafa virágának meleg harmat kell. Itt elhervasztaná a május hidege. ,385