Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

— Gyermekem lesz ... — suttogta maga elé. — Gyermekem lesz, és mindhalálig az övé vagyok. Mindhalálig! Szeme most vadul csüngött Maxentiuszon. Valahonnan a lelke zugából alaktalan félelem ködlött fel. Rettenetes, megalázón rettenes, ha egy férfi ilyen halálosan az ember vérében él. Kötelékről beszél az orvos ... igen, ezek a kötelek fogva tartják őt. Csak Alboin ölelése élteti. Mi lesz, ha egyszer elszáll, kiég a forróság, és hamvába hal a szenvedély? Sírva hanyatlott el nyugágyán. Maxentiusz hozzálépett, és keze simogatva, becézve járt a tarkóján. Kis sóhajából, halkuló lélegzetéből megérezte, hogy lassan felenged görcsös feszülése. Amikor este Alboin jött, Rozamunda arca megint rózsás volt, tartása fegyelmezett és nyugodt. De titokzatos izgalom remegett még benne, és láthatatlanul, rejtelmes ereken átáradt a férfira. Alboin szomjasan ölelte, mintha fel akarná inni teste minden parányát. Amit Rozamunda ébresztett érzékeiben, más volt a régi ölelések hamar elviharzó lázánál. Gyengédség ébredt benne, mintha megsejtette volna, hogy Rozamunda benső szorongása mögött a boldogtalanság árnyéka borong. Kápráztató reggel virradt rájuk. Együtt lovagoltak ki. Rozamunda bágyadt mosolygással nézte Alboint. Milyen könynyű és szálló a lován az erős, szálas ember, hogy árad belőle a derű és életöröm! Az arca most hamvas, mint a gyermeké, a szeme nedves fénnyel ragyog; jósággal, ajándékos gyengédséggel van teli... Most értette csak, miért rajonganak érte az emberei, a hercegektől az utolsó szolgákig, a rabokig, akiket sohase korbácsoltatott, mint otthon az apja szolgáit és rabnőit a legkisebb vétségért. Szerették őt, és jólesett, hogy e szeretetben ő is osztozhatott. A nyári reggel tele volt az érés kedvderítő, buja szagával. Szállt a föld páráiból, a rozsból és búzából, a zöldellő, dús termést ígérő szőlőkből. Méznek és virágzásnak sűrű, édes illata áradt a gyümölcsöskertek felől. Túl az út árkán pitypang burjánzott sárga csillogással, és a mezőn oroszlánszáj, kék harangvirág és ragyogó fehér margaréta haj,381