Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

és idegenkedve, egy kicsit kíváncsian nézte. Nemegyszer hallotta, hogy ezek a pogányok serleget készítenek az elesettek csontjából; kifőzik a koponyát, aranyba és drágaságba foglalják. Istentelen dolog! Borzongva sejtette is már, kinek a fejét tartja markában. — Kinek a csontja ez, Bajan? — Királyi koponya, úgy csodáld! ... Após uradé, Kunimundé! — Vidd, nem akarom! — tolta el Alboin iszonyodva a serleget. — A tetem a föld alá való, és te meggyaláztad! — Lassan, testvér! ... A tűznek adtam, ami a tűzé, de a fejét megtartottam. Tíz élet kevés, míg ilyen fejet kapsz prédának ... Csakis neked főzettem ki. Az ötvösöm rögvest munkába vette. Gyönyörűséges munka, nézd! Nem fukarkodtam a drágaságokkal. — Mondom, vidd el, látni sem akarom! Alboin még nem győzte le iszonyatát; félrenézett, hogy ne lássa a csontpoharat. , — Pedig én jó szívvel készíttettem, hogy örömet szerezzek neked, és jó szívvel hoztam ... Tán nem is tudod, micsoda varázsereje van a csontnak. — Varázsereje? ... Hagyd abba a tréfát, kagán! Rossz emlék, de nem talizmán! — Kérdezd a sámánjaimat, ha az én szavamnak nem adsz hitelt. Ök majd megmondják neked, mit bízok a kezedre ... No, fiú, töltsd teli! — nyújtotta a csontserleget az asztalnoknak. A szolga színültig töltötte gyöngyöző borral. A csontban, mint híg vér, ragyogott a bor. Bajan ünnepi mozdulattal lassan a szájához emelte a serleget. — Asszonyod egészségére iszom, testvér. Méhének minden gyümölcse olyan erős legyen, mint te vagy! Alboin hallgatva bókolt, és Bajan fenékig ürítette a serleget. Aztán odatette Alboin elé. — Apámnak öt ilyen kupája volt. Fejedelmek, királyok csontja. Attól lett olyan nagy erejű. Mert, hogy tudjad, az ész s az erő, ami a csontban volt, az mind beléje szállt ... ,377