Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld
Égö föld
nia a szemét, hogy remegés nélkül átléphessen rajtuk. Nem volt más út: át kellett lépnie egész múltján, s minden emlékét, amely az otthonhoz fűzte, meg kellett semmisítenie magában. így érezhette csak a szabadság mámoros örömével,- hogy egy király asszonya lett, akihez a szerelem viharerővel sodorta. Egy másik én, egy erősebb és szívósabb ember ébredezett benne, aki megismerte a legnagyobb gyönyört és szenvedélyt, amit az élet adni tudott. Ismerte már a csúcsokra felragadó mámort, de nem ismerte még a szerelem boldogító, egyszerű, pihentető nyugalmát. Alboin természetesnek találta, hogy Rozamunda szerelemmel viszonozza közeledését. Férfi volt, nagy erejű, ellenállhatatlan férfi, asszonyok bálványa. Élvezte Rozamunda csodálatát és nem töprengett felette. Rabnőnek szánta gyötrelmes bosszúszomjában, és képzeletében százszor is megtiporta. Milyen balga és alantas érzés vakította eddig! Most vére minden cseppjével kívánta, hogy részese legyen királyi ágyának, és megszülje az ő nemzedékét. Királynénak mondta már hívei, főnemesei előtt; otthon koronával fogja övezni fejedelmi büszke homlokát, és megesküszik vele Brigetio templomában. Erős és hatalmas lesz a belőlük, az ő királyi vérükből sarjadó nemzetség. Rozamunda nem lázadozott többé, és nem harcolt szabadságáért. Amikor Alboin a karjában tartotta, már csak új énjével tudta imádni, mely nem ismert gyűlöletet. A felszított testi örömből és szenvedélyből nőtt ki ez a vágyakozó imádat, mely teljesebbé tette életét, és felemelte összetörtségéből. Minden félelem eltörlődött, és felejtette veszteségeit. Alboin leigázott egy országot, hogy őt elérhesse, és megölte apját: a gondolat megborzongatta. Milyen pusztítóan hatalmas volt a vágy, amely a férfit hozzásodorta! ... Tegnap még azt hitte, hogy belehal, ha visszatekint, s ma keménnyé érleli erejét a pusztulás minden emléke. Tegnapi iszonyata csodálatba fordult, már csak a hőst látta Alboinban, aki érette a halál kockázatát is vállalta, és fekete, fátyolos szeme boldog ámulással tapadt rá. ,372