Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

Talán az volt a hiba, hogy az a nyavalya nem jár fájdalommal, ezért védekezhetett apám, nincs semmi baja, ő nem tehet róla, hogy anyám halott gyereket hozott világra. Később, amikor már nem titkolhatta betegségét, alighanem a paraszti szégyenérzés tartotta vissza, hogy anyám sürgető kérésére orvoshoz menjen. A szemrehányások, az önvád elől nyúlt a szeszhez. Ha a mámor elködösítette az agyát, bizonyára nem érezte, hogy tönkretette az életét és tönkretett minket is, az anyámat és engem. Később érett fejjel nem tudtam magamnak más magyarázatot adni, miért rombolta így össze magát, miért veszett el apránként az embersége. Kellett az ital, már nem volt elég a bor és pálinka, amit a falusi boltosoktól kapott, akiknek árut fuvarozott. Esténként kocsmázott, anyám sokszor a keresésére küldött, próbáljam hazacsalni, de én utáltam bemenni a kültelki butikokba — a jobb helyeket kerülte —, azt hazudtam, hogy sehol sem találtam. 5 Nehéz szívvel mondom tovább, hogyan folyt az életünk, mert én rajongtam apámért, amikor orosz fogságban volt, és bálványoztam, mikor hazajött. Félig agyonvert ez a bálvány, eszelős dühvel verte anyámat is, ha valamit a szemére hányt. Alig volt nap, hogy ne vetődött volna haza részegen. A keresete hamar odalett, abból éltünk, amit anyám kapott a nyomdában, ahol dolgozott. Sejtettem, hogy apám meglopja Friedmannékat, összejátszik a falusi boltosokkal, nem azért, hogy nekünk juttasson valamit, már csak magára gondolt, a szenvedélyére,. amelyből nem tudta kiragadni anyám kérlelő szava. Néha megesett, hogy reggel nem tudott munkába állni. Egyszer Friedmann űr állított be hozzánk. 35 «