Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

10 Kora délután kisebb gyalogosztagot láttak nyugatnak vonulni. Alboin kacagva nézte lovasait, akik nagy hujjával, fejük fölé emelt kelevézzel, megeresztett kantárszárral vágtattak le a dombokról. Legyező alakban fogták körül az osztagot. Ahogy a gepidák közelébe értek, elhajították kelevézüket, és pallossal estek neki az embersűrűnek. — Levágni mind! — üvöltötte a nyomukban rohanó Alboin. Lova hirtelen megtorpant, és kínjában két lábára állt. Nyíl érte szügyén. Peredeo ugrott oda, és lefékezte. Egy szemrebbenésre megállt a tusa. — Tovább! — kiáltotta Alboin. Peredeo átadta urának a maga lovát. Alboin köszönően biccentett, és belenyargalt az embersűrűbe. Hírmondójuk sem maradt a gepidáknak. Aki iramodni próbált, azt levágták futás közben. Amikor véget ért a harc, Alboin lehúzatta néhány halott gúnyáját. — Öltözzetek át! — szólt a kémekhez. Azok sebtében magukra kapták a gepida ruhákat. — Mi a parancsod, felséges úr? — állott elő a vezetőjük. — Induljatok napkeletnek Bajan elébe. Mondjátok: maholnap beérem a gepida főhadat és megütközünk. Rontson sebtiben Kunimund serege hátának. Ne maradjon ideje, hogy ocsúdjon! — Meglesz, felséges úr! — tisztelgett pallosával a vezető. Óvatosságból elrejtették ruháikat £ farkasbőrben, azt meg átvetették a nyeregkápán. A gepida gúnya csak addig kell, amíg átsurrannak az ellenség táborhelyei közt. Könynyű feladat lesz; vígan vágtattak el keletnek. Alboin egy szusszanásnyi pihenőt engedett embereinek. A gepida gyalogosztagot- eleséget szállító karaván követte. Az őröket lekaszabolták. Kapóra jött az élelem. Reggel óta egy falást sem haraptak. Izekre szedték a gepidák készletét. Tömlőkben erjesztett kancatejet találtak, s megitták az utolsó cseppig. Könnyű mámorukban most nekirohantak volna kétannyi hadnak is. 353