Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

jává, ő vigyázza ezentúl fegyvereit! Testi nyomorodottsága nem gyötörte többé. Hiszen hercege pajzsát csak az hordhatja, aki testben is méltó társa. A hűség, herul anyjának öröke, amit még tejével szívott magába, minden sejtjét, a vérét, agya tekerványeit átjárta és betöltötte. Nagy tettre vágyott, amellyel meghálálhatná Alboin kegyét. Eszébe jutott a Lithing. Milyen büszke, dölyfös gőggel ült a király asztalánál, egy szóra sem érdemesítve őket. Poharazgatás közben csak Kunimunddal koccintott. Alighanem sülve-főve vannak, jól megértik egymást. Amíg Turizend él, addig nem fenyeget veszély. De Turizend öreg ember, és ha egyszer itt hagyja ezt a hívságos világot, eljön Kunimund ideje. Nem lehet kétsége, hogy Hildikisszel szövetkezik majd ellenük. Forró lett a feje a gondolatra, hogy meginoghat Alboin koronája, ha a szövetség létrejön. Nem maradhat tétlenül, nem tűrheti ölbe tett kézzel, hogy Kunimund valóra váltsa fenyegetését. Hildikisznek pusztulnia kell! Hajnalig megérett benne az elhatározás, hogy beszél a gepida uralkodóval. Meglesi, és alkalmat keres, hogy egyedül, tanúk nélkül szót válthasson vele, mintha küldetése volna. Merész a terv, de Alboinért a fővesztés kockázatát is vállalja. Élnie kell a kivételes alkalommal, melyet Turizend békülő hajlama teremtett az este. Reggel az ágyasház előtt várakozott a gepida királyra. — Bocsásd meg merészségemet, felség, hogy háborítom nyugalmadat — állott elő hirtelen, amint Turizend megjelent. A gepida uralkodó megállt, és várakozóan nézett a ferdevállúra. — Kívánsz valamit magadnak? Vagy a hercegednek? — Csak beszélni veled, felség! Fejedelmem követe vagyok ... — mondta Helmekisz mély bókkal, és szíve a torkában vert izgalmában. Turizend indulatosan és visszautasítóan felelt: — Mit akar tőlem Audoin király? — Üzenetét hozom. ,244