Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

levágta a combot az asztalra, és odakiáltott Gizulfnak gepidául: — Hé, te ló rúgta fiú! Hallottam, hogy valamelyest érted a nyelvemet. Tán az anyád volt fajtámbéli... A hercegeddel nem váltok több szót. Mondd meg hát te neki, nálunk asszonyok járnak olyan cifrán, mint ti! ... Hahaha! Gizulf halálsápadtan tolmácsolta j a sértést. A gepidák nyerítve nevettek. A hahotától szirite rengett a csarnok fala. Jól odamondott a hercegük ezeknek a kikent-kifent cifráknak! Helmekisz lefogta Alboin jobbját, hogy ültéből fel ne pattanjon, és puszta ököllel ne torolja meg nyomban a sértést. Alboin szája fehér volt, és megreszketett. — Hazudik a neved, Kunimund! Nem vagy te bátor szájú ... ocsmány szájú vagy! t Az ifjak az asztal alatt megmarkolták az övükre kötött pallost. Egy szikra kell még, és fölugranak! Kunimund vadul méregette Alboint. Teletöltötte kelyhét, és egy hajtásra fenékig itta. Elsötétült arcában véresen parázslott a szeme. Egy mozdulattal félresöpört mindent maga előtt, tálat és kupát, s orrát fintorgatva, szagolgatva áthajolt az asztalon. — Piha, bűzösek vagytok, hé! Akár a kancák, olyan finoman illatoztok, ti vitézek! Bőgve nevettek a gepidák, és mind fintorgatta az orrát. Pompás ember ez a Kunimund, hogy így megtáncoltatja a kevély idegen herceget! Egy ujjal sem érinti, de jobban odavág, még inkább csúffá teszi, mint ha kardot fogna rá. Turizend hasztalan emelte tiltóan kezét, a bortól felhevült Kunimund szájából recsegve dőlt a gyalázkodás. — Fehér lábú kancák, hé! Nézd a lábukat, Odomund .. . Haha! Hát nem csupa kanca! Nézzed csak atyádfiait, Hildikisz! Ezt már görögül kiáltotta

t hogy Alboin tolmács nélkül megérthesse. A pohár betelt. Alboin felugrott, és öklét Kunimund álla alá tolta: — Elhallgass, bitang! Kancák vagyunk, de rúgósak! ,241