Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

falta tovább a sülteket, remek pontyokat és csukákat, a vagdalt hússal kevert fűszeres kásákat, a mézes lepényeket, amikor gyomruk már nem bírta tovább. Turizend az asztalfőn ült, jobbján Alboin. Alkonyatkor a király felemelte serlegét, és lankadt szemét merően vendégére szegezte. A hárfások jeladás nélkül, hirtelen abbahagyták a pengetést, a szkáld elnémult. A gepida főemberek összesúgtak, és szemük csendre intőén rávillant az ifjakra. Az asztalnok intett a szolgáknak, akik nyomban abbahagyták az ételhordást és a kupák töltögetését. A csendben fölemelkedett helyéről Turizend. Finom ősz feje elborult, és csak nézte mereven Alboint. Arcán kidagadt minden ér. E percben semmivé foszlott megfontolt királyi méltósága, amit az országlás gondja, a politikai ildomosság erőszakolt rá, és csak fájdalmát érző emberré lett, bánatát magába Jtojtc apává, aki halott fiát siratja, és gyilkosát látja maga előtte Ügy érezte, menten belepusztul, ha dühét tovább magába fojtja. Áldomásra emelt kelyhét hirtelen a falnak csapta. — Nézzétek őt! — tört ki szikrázó dühvel gepidául. — Fiam helyén ül a gaz, aki megölte ... Ö, drága a hely nékem, de aki ott ül, szívemből gyűlölöm! Az ifjak agyáról egyszerre elszállt a mámor. Az étel íze megkeseredett szájukban. Alig értették Turizend szavát, de sejtették, hogy hercegüket gyalázza. Ez hát a gepidák merev, udvarias lárva mögé rejtett igazi arca! Ez az emésztő harag, ez a gyalázkodás és alávalóság, amit eddig oly óvatosan takargattak! Alboinra néztek, az izgalom felhője sötétre festette arcukat, de nem kaptak jelt az összecsapásra. Alboin keményen összeharapott szájjal hallgatott, és mozdulatlan maradt. Odomund, az ifjak gepida kísérője, a királyhoz sietett. Turizend visszahanyatlott székére, mintha hirtelen minden erő kifolyt volna csontjaiból. A meginduló zsongásban elveszett a szava; kezét a szeme elé emelte, és olybá tűnt, mintha szeméből megindult volna egy könnypatak. Balján a fia ült, Kunimund. A sült ürücomb remegett Kunimund roppant markában. Egy darabig türtőztette indulatát, aztán ,240