Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

— Megkérem anyámat, csináljon belőle szombatra kompótot — Jeleltem. — Inkább rétest süssön — mondta. — Ahhoz több alma kéne. — Adok az enyémből, ha kevés volna. Mellbe lökött a kínálkozása. Elpirultam, hogy ennyire félreismertem. A szülei is olyan kedvesek hozzánk. Pofozni kellene magam, hogy olyan elfogult vagyok. Máskor Hugó, a másik Friedmann fivér hívott minket, hogy segítsünk leverni a két diófa termését. A gyümölcsszedésre Karsai úr embere vigyázott, tőle tanultam meg, hogy kézzel kell leszedni a körtét és almát, mert ami a földet érinti, télire elrohad akkor is, ha nincs benne kukac. Az udvarnak külön varázsa volt. Hétfő délutánonként a raktárból kigurították a kürtővel ellátott kávépörkölőt. Az egyik segéd faszénnel tüzet rakott a lábánál. A hasa táján ajtaja volt a vasalkotmánynak, a belsejében rejlő forgatható dobját ügyes szerkezettel kimozdítottuk, lecsavartuk a fedelét, és félig töltöttük zöld kávébábbal. Náckó fiatalúr és a segéd felváltva forgatták, s ha ők megunták vagy belefáradtak, rám és Jankóra került a sor. A hűvösödő őszben kellemes volt a pörkölőnél melegedni, nagyokat szippantani a barnuló kávé illatából. Minél erősebb és finomabb lett az illat, annál jobban kellett vigyázni, hogy idejében abbahagyjuk a forgatást. Náckó úr mesélte, hogy egy prágai exportcégtől kapják a kávét, a kis szeműnek jávai a neve, az a finomabb és drágább, a nagy szeműt Brazíliában termelik, köröm nagyságúra nő, és olcsóbb a jávainál. Amint szép sötétbarnára sültek a szemek, meglocsolták egy fél kanna vízzel, attól kapta a kávé a zsírus fényességét. Alig hűltek ki a szemek, Náckóék zsákba öntötték, közben új forgatás kezdődött, nagyobb ünnepek előtt háromszor is. Számunkra nem volt különösebb haszna ennek a mulatságnak. Néhány szem pörkölt kávét ugyan összerágtam, sok örömöm nem telt benne. Annál több az amerikai mogyorónak nevezett földimogyoróból. Sokáig azt hittem, hogy 23