Darkó István: Deszkaváros

mát sem a város irata között. .. Nézz ide. A Tugári tér, a fej. A Szentháromság tér, nagyobbik terünk, a has. A törzsből csak két régi ucca ágazik ki, jobbról a Sodoma és balról a Garami ucca . . . Nézd meg, van két lába is. Ezt még egészen jól lehet látni, mert erre délfelé azóta sem terjeszkedhetett a város. Véghely uram egyik lába a régi érczúzók és bányatiszti lakások sora. A másik lába a kincstári és katonai épületekből álló Kiskarsa ucca. Ez a Nagykarsa uccában folytatódik. Véghely urambátyámnak ez a lába térdében be van hajlítva, mintha éppen kilépne vele. Látod ezt, ugye? — Jól látom, -— Tamásban csodálkozó nyugalom terjedt el szélesen, mint a sík lapra kifeszített városrajz. — Egészen emberalakja van. — A Nagykarsa uccában laktak az ötvösök. A város négy nyulványos utcájának különben hadijelentősége is volt. Véghely régi falai is ilyen csillagalakra épültek. A köralakú főfalból négy nagy tüske nyúlt ki. Ezek voltak a négy bosszúra, kifelé épített utcát befogó várfalak. A két felső, amelyet Véghely nagyapánk karjának nevezek, jóval rövidebb, mint az alsók, azaz a lábai. Hátratette a kezét és keresztül sétálta a szobát. Szokása szerint egyik vállát néhányszor feljebb rándította. Megmért lépései gyorsan koppantak a padlón s aztán nagy hirtelenséggel állt meg Tamás előtt. — Ugye így van, fiam? Te is így látod? Tamás meglepődve állt fel a székről. — Igen, apám. Rövidebbek. — Nagyobb jelentősége nincs ennek. Csak játék ez. De azért beszéltem róla, hogy érezz valamit. Hosszú láncnak vagyunk mi az utolsó szeme. A láncot ebben a városban kovácsolták százados időkön át a mi elődeink s nekünk természetesen beléjük kell kapcsolódnunk . . . Mesterségemben szórakoztató, de valamiképpen jelképező játékként én tehát Véghely emberalakját lemásolom. A barakkórházat ugyanúgy képezem ki, természetesen méretében kisebbnek és egyszerííbh formában. Az öreg ükapa-Vég98