Darkó István: Deszkaváros

vagy egyetlen ökölcsapással észre térítse. Esztert karon ragadja és bevigye szüleik elébe. Az elmúlt napokon, máig bizonyosan engedelmeskedett volna ennek a követelésnak. Most mért nem cselekedett ilyenképpen? Nem kellett volne-e felvágnia ezt a . . . keresni kezdte, hogy minek nevezze . . . ezt a „kelevényt",... de most ez a szó az elmúlt napok emlékeként üresen kongott. Miért kelljen kelevénynek neveznie azt, ha Eszter megtalálta a választottját és az nem más, mint meglepetéstkeltően Kepenya Lajos? Imént a platánfa alatt az esze közbelépésre mozgatta a karját, de a mellében ellenkező hangok apró ellenállása nőtt, gyarapodott és jó zsibbadtsággal állította meg a jogtalan cselekvésben. Megnyugodott és apró rezzenésekkel hangzó karéneket fogadott magába. A terjedelmes otthon, nyolc szobájával, parkos és diszes környezetével, szőllőjével és Piroslójával, az egész biztonságos családi világ megnyugtató dallamokat lehelt feléje a májusi sötétben. A diákünnepélyek alkalmával ezt a dalt énekelték a líceumban is. Az első sorokban ültek az előkelőségek. Apja egyenes felsőtesttel és édesanyja is szelíd, szép szőke díszben. Az althanguak között elől állt a fiuk gyűrűjében. Matrózruha és vállára boruló nagy kemény fehérgallér, benne óriási babos kendő volt rajta. Szülei nyugodt mosolygással nézték és akkor ő is azt érezte, hogy Véghely a lebiztosabb földrajzi pont a világon. Semmi pálmafás oázis és egyetlen gyémántmező sem ér fel a kis bányavárossal. „A föld szilárd a lábad alatt S fejed fölött a vihar gyorsan elvonul . . Ez a két sor is benne volt abban a karénekben. Májusi dal. Milyen csodálatos, hogy ezt a cimet viselte az ének. Májusi dal. 1918.-nak ezen a késői májusán, az éjszaka fűszereivel megizesitett májusi percekben egyszerre biztosra vette Tamás, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz s ő bántatlanul térhet majd vissza ebbe a zárt körvonalú, biztonságos és szilárd családi életbe. 86