Darkó István: Deszkaváros

Nyugalom burkolta körül, mint a meleg párák a hegyvidéki tájakat. A liceumi dalt fütyörészte és továbbsétált a Piroslón. — Ugy Ígérem meg én is Badinyi Klárinak, — először ejtette ki magában az elhanyagolt nevet és göndör fürtökkel, mindennél fontosabban töltötte meg a zengése, — ugy igértetem meg Badinyi Klárival, ahogy a zsivány Lajos tette Eszterrel. . . . Várj vissza Klári. Esküdj meg, hogy visszavársz . . . Hazatérek szerencsésen és elvesztek feleségül. Mondta-e ezt Lajos Eszternek? . . . Mindenesetre csak erről eshet szó. Elveszlek feleségül. így lesz és ebben a házban töltjük szüleink után következő boldog életünket ... 12. A távolságok delelőiről levilágítottak a csillagok. A nagy sötét üvegharang állhatatos hűs levegővel borította be a világot. Az erdőkoszorus hegyek vonalai a Pirosló tetejéről jól látszottak az éjszakában is. A Bisztrica éji bizalmassággal csobbant a domb alatt. A völgybeli élő tó halvány lámpákkal megvilágított fodrainak közepéből magasra emelkedett ki a templomtorony. Erkélyén télen is, nyáron is egyformán fehéren világító juhszőrbundában megjelent a tüzőr, az öreg Buczala János. Körbesétált az erkélyen. Tizenegyet fujt rezes szarúkürtjén és négyszer ismételte meg ezt a torony négy oldalán. A „klopacska", a faharang a Jótét-tárna bejárata fölé emelt régi fatoronyban felébredt a kürtszóra. Aztán nyugodtan aludt tovább a legközelebbi bányásztemetésig, vagy bányaünnepélyig. Eléggé sűrűn el is vétette Buczala Jankó a fujási jeladás számát. Nagy magányosságában, a fűtött kis toronyszobában néha bepálinkázott az öreg. Jelentősebb névnapok, Sándor, József, vagy János alkalmával nemegyszer tizenegyet, tizenkettőt jelzett az éjfél utáni késő órákban is. A véghelyi családi viszonyokkal ismerős emberek szerint Buczala Jankó és a kimaradozó férfitársaságok tagjai a 87