Darkó István: Deszkaváros

A három éven túli múltba halványodott nótát kezdték hát fújni teli tüdővel. Körbemasiroztak a termen. Egymásra kapatta őket az eldobott fék, a letépett kantár és a szembekötős játék. Végezetül eldőltek a felvert porban. A földön fekve nyugtuk híjján egymásnak estek, gyomrozódva birkóztak s aztán kimerülten elhevertek a szétdobált rongyokon. — Ilyet se ettem még! Nem zabáltam még ilyet, gyerekek! — Húzd rá cigány, kapom a segélyt. Az az igazi jó nóta! — Csak az anyósom betegsége alatt van ilyen jókedvem. — így gyerünk ki a konyhára! . . . Takács eléjük állt és magasba emelte a hangját: — Éppen most akartalak elvonultatni magam előtt titeket, bitangok. Felállni! Díszmenethez készülni! — Készülődik a rossznyavalya. — Én menek, ha az őrmester úr lesz az öszvér és ráülhetek a hátacskájára. — Ülsz majd mindjárt megmutatom, hogy hová. Kicsiny szünet következett. Ezalatt egyesek talpra álltak és tanácskozó csoportba verődtek. Gáth Tamás kilépett a sötétből és feléjük szólt: — Takács őrmester! Tóth! Jöjjenek ide! Takács megfordult és ellenségesen kiálltotta: — Ki az és mit akar? — Jöjjenek azonnal elém. Takács kitüntetései megkoccantak és széles mellel állt meg Tamás előtt. Lecsillapult hangon kérdezte: — A hadnagy úr is bejött? Itt volt a hadnagy úr is? — Miféle szamárságot művelnek maguk itt? — Tamást villamos gépezet működéséhez hasonló reszketés járta keresztül. — Mi történik itt, őrmester? — Nem tetszett látni? — Micsoda hang ez? Kikérem magamnak! . . . Lépjen közelebb és jelentse, hogy mi történik itt?! — Csak azt jelenthetem kérem, amit látni is tetszik. 28