Darkó István: Deszkaváros

meggörbítette a tűzpontok vonalát. Elgörbült az és kérdőjel formáját vette fel. — Felelj rá, — mondotta magában Tamás és készült, hogy számadást tesz eddigvolt cselekedeteivel. Nagy csapatban megint emberek érkeztek a szembevilágító tűzrakáshoz. Furuglyás csepp testi alakját, Tóth domború körvonalát, Solymár higanymód emelkedő karmozdulatait, Bolyós szögletes vállú szótlan unszolódását mindjárt meglátta közöttük. Vékony magasságú, libbenő köpenybe bújt idegen embert vettek közre s úgy érkeztek csapatosan az adótárnok akaratlan gyűlésébe. — Hallottuk, -— ezt kiáltotta Furuglyás gyarapodott hanggal, — jelentették nekünk, hogy Tóbiáséknál akkora gyülekezés vagyon, mint a füleki búcsú. Szükség van-e itt néhány okos emberre? — Sokra nem —- s a segédtelekkönyvvezető mindjárt kiállott Furuglyással, — de egyet belőlük még csak megbírunk valahogy. — Akkor jó, -—- így mutatta Furuglyás a megelégedését, — mert akkor legalább biztos, hogy én itt maradhatok. A többiek meg, akik velem jöttek, szintúgy. Legyenek kéznél, hogyha Eperjesy úr véletlenül mégse győzne velem, osztán elfáradna, vagy pedig nevezzük nevén, kidőlne, legyen akikből beválaszthatunk helyette. — A nyelved helyén van, — nevetett Eperjesy a többiekkel, — most csak az a kérdés, hogy miféle összeköttetésben van a fejed többi részével. — Elég erősben, — mondotta Furuglyás, — eddig legalábbis úgy tapasztaltam, hogy ha valaki az eszemre céloz, a nyelvem is mindjárt megérzi azt. — Akkor jó, -— folytatta Tóbiás, — de honnan jöttök ilyen csapatban? — Nálam volt egy kis összejövés, — Furuglyás is komolyra fordította. — Olyanról beszélgettünk, ami az egész telep érdeklődésére számíthat. Gáth Tamást is meghívtam, de nem jött el. Utánaindultam, amikor mondják, hogy 238