Darkó István: Deszkaváros

minthogy egyikük kényelmesebb mederben kezdte folytatni élete folyását, miként az utat változtató, de célttudó csermely s a többi hamarosan nekilátott a követésének. A véghelyi Sodoma kiköltözött Gomorába. Változás volt ez is, de annyi s nem több, mint az erdei madár tollacserélése. Hanem a belsőtelep lakói nemcsak lakóhelyüket cserélték meg avval, hogy ide kiköltöztek, hanem minden életük nyugodalmas lélegzését, megszokott táplálását, legtöbbjük az irodabeli kényelmes ülést és változatlan meleget is. Az északi hegyek irányából forgató vihar fújt be a véghelyi völgybe. Felkapta és megpörgette, azután kegyelmesen letette őket ide, a mélyebben fekvő déli síkságra, a deszkából épült fehér pavillonok közé. Magasabban laktak eddig, most mélyebbre kerültek. A régi kőfalak közül az új deszkafalak közé kerültek. Eleget ejtették szemük és szivük nedveit, amikor északra tekintettek, Véghely idelátszó tornyai, házfedelei, füstjei irányába. Hanem könnyeik letörlő gyolcsa és felszárító vigasztalása is volt egyúttal az idelátszó város. Mindennapi tudása annak, hogy eltávozásuk távolsága csak ennyire és nem többre terjedt. Nem tudta őket elvetni a fordító vihar a beláthatatlan déli messzeségbe, ahol a sík terek a látóhatár alá görbülnek. Volt annyi kapaszkodó erejük, hogy csak a magasba emelte, de a háborús kórházból lett telep házai közé mindjárt le is tette őket a nagy fordulat vihara. Itt maradhattak a völgy alsó gádorában, az alulról számított első lépcsőfokon, ahol megindul és Véghelyen keresztül a hegyek havas csúcsai felé veszi útját az élet emelkedése. A tűz köré gyülekeztek és közös erővel kezdték szítani együttlevésük lángjait is. — Fát a tábortűzre, — így kiáltott egyikük a gomoraiakra, akik a középső út ragyogó homokján apró kerekeken tüzelőfát húztak maguk után. Csapatokban érkeztek haza az erdőből. -— Mindenki legalább egy darab karóval járuljon hozzá, hogy a község tüze el ne apadjon. 236