Darkó István: Deszkaváros

Ez volt az igazi szegénynegyed, hasonlatos Véghely Sodornának elnevezett utcáihoz, amelyek az állomáshegy alatt húzódtak meg. Gomora; a deszkaváros Sodomáját így kezdték nevezni az államfordulat után. Kereküket veszített hosszú sorban földre ültetett vasúti kocsik is piroslottak itt s ezekben is családok tanyáztak. Különösképpen a megszűnt bőrgyár és a szövőfonó munkásai találtak bennük hajlékot. Mindmegannyi méhkaptár, egész nap nyüzsgött a földbegyökerezett vasúti kocsik környéke. Egyik csikordulva gördülő ajtó mögött egy rokkant férfi készítette a jószándékú ebédet. A többiek szorgos rajokban járták a határt, az erdőket és miként a méhetársadalom lankadatlan dolgozói, gombát és málnát, csucsorjetkát és mogyorót, különösképpen pedig télireszánt hullott fát és rőzsét hordtak a kaptárba. Röpködve jártak tova a hegyekbe és vissza ide a telepre, semmit sem törődve az égboltozat borulásaival, a lezúdúló viharral és a világ morajos átváltozásával. Az apró állatméhek vájjon törődnek-e avval, hogy gazdájuk, a kaptárak birtokosa egy szép és alkalmatos napon benyúl hozzájuk és elviszi a megtelített sejteket? Most is csapatosan érkeztek haza Gomora emberrajai. A pavillonok villasorai között vezetett el az útjuk. Csodálkozás állította meg őket, amikor az adótárnok lakása előtt a máglyafényben világló belsővárosaikat meglátták. Itt a telepen is elválasztotta őket egymástól sok olyan különbség, amelynek valóságos súlya csak odabent, a régi Véghelyen volt meg. Maradék értelmét és emlékét ide is kihozták magukkal. A külső telep, Gomora még sajnálta is a főrészen lakó városiakat, az elbocsátott tisztviselőket, kimenesztett kishivatalnokokat, felibenmaradt fiatalokat, végzett öregeket, felügyelőket, irodatiszteket, sokgyermekes úri özvegyasszonyokat és árva férfinyugdíjasokat, a tapasztalatlanokat. Gomora lakóit a pontos tervezésű sorrendelés a háború végeztével mindjárt kiküldötte ide, a kisebb házi gondoskodás alkalmatosabb tanyahelyére. Velük nem történt több, nagyobb és semmivel másabb, 235