Darkó István: Deszkaváros

ez szólásmondás. így mondják parlagi módon. — El is várom. Mivel tölti idejét kedves családja körében? -— Szalonnasütéssel, esedezem. — Appersze. Hiszen már megállapítottam . . . Ügy vélem, hogy jól érzem magamat ebben az alantas mulatságban. Néha jólesik az embernek szabadulni a magasabb körök nyűgeitől és leereszkedni kicsit oda, ahol minden olyan természetes, hanvas, appersze romlatlan. Mint egy szalonnasütés. — Ha szabad méltóságod figyelmét felhívnom, van ennél még egy romlatlanabb és hanvasabb appersze is. — Halljam csak. — A krumplisütés. — Nagyszerű. Erre gondoltam bizonyosan én is, mert ideindulásom előtt a zsebeimbe helyeztem néhány darabot a megnevezett földi gyümölcsből. — Méltóztassék a sütési eljárásnak alávetni a mintakolompért. — Minden bizonnyal, meg is teszem, kedves Tóbiás! Nevető arcukat és játszadozó bensejüket a tűz parazsa meleg fényével simogatta. 12. A szalonnapirításra és krumplisütésre készített tűz nemsokára jelképes és derekas máglyarakássá növekedett. A második, a harmadik s a többi szomszédságból is előjöttek a lakók, csendes részt vállaltak a táplálásában, testesebb erdei gallyat és felaprózott másnemű fát dobtak rá és körülülték észrevétlenül. Kisszéket és ülésre rendelt más bútordarabokat hoztak ki magukkal. Nagykendőbe fogott alvó gyermekeket ringattak az asszonyok s a férfiak dohányfüsttel társultak a tűz megbátorodott füsti jeladásához. A telep déli szélén,az egykori végső sietségben egészen alacsonyra készített faházakban sok szegényember lakott. 234