Darkó István: Deszkaváros

radhatunk, valahová el kell indulnunk. Ha úgy gondolod, hogy a telepen meg tudunk élni, menjünk oda. — Jobban megélünk, mint bárhol. A lakásért alig kell fizetnünk. Ott kertet is művelhetek, a kerítésen belül nagy beépítetlen terület van. Csakugyan sikerült megszereznie a kerthelyet. Éppen a mai napon fogott a felásásához. A meleg estében ingujjban állt ki a ház bejárata elé. A gyarapodó kiskertet nézte, a cseperedő virágágyakat és végig az utcában a fás és bokros zöldelést. A fehér épületek egyenes sora barátságos vonalak keretét húzta meg mindenfelől. A szomszédban a ház elejébe padot ácsoltak Eperjesyék. Szemben az utca másik oldalán hegedű szólt egy nyitott ablakból. Tóbiás bekiáltott a feleségének: — Ne rakj tüzet odabent, Malvinka. Amúgyis szalonnát akarunk sütni a gyerekekkel, hát megsütjük idekint. Olyan szép este van. Azután meg a sültszalonnának csak a szabadban van értelme. A ház előtt, amely annakidején a „XX. tisztipavillon" nevet viselte, megkerekített kistér homokos üressége terült el. Módfölött alkalmas terület fiókamáglya számára, amelynek gyűjtött parazsa fölött ügyesen foroghat a nyárs. Tóbiás hamarosan galyért szalasztotta a legkisebbik fiát, Janikát, a legnagyobbikkal közösen pedig derék halom forgácsot készített a tűzhöz. Ezt a jó tüzelőfát tekenővájó cigányoktól vette a minap s vásárolt tőlük egy szép fehér kenyérdagasztó tekenőt is. Zsák lisztje, hazulról lett szőttessel, az egyetlen otthoni emlékkel letakarva állott a szoba sarkában. Igen hozzáértőén oktatta meg Malvinkát a kenyérsütésre. Azóta foszlós házikenyeret esznek, de még milyen kedves ízűt. Hosszadalmas hivataloskodása éveiben mindig hozzátervezte a falusi élethez ezt is és lám, elérte. Másmilyen móddal, mint ahogyan elképzelte, de mégis erősen hasonlóan. Megteremtette most hát a tüzet is a ház elébe és körülülte a négy fiával. Nyárson szalonnát és meleg zsír232