Darkó István: Deszkaváros

szánja, mint amennyi ő volt. Többre, Uramisten! Ilyenkor sóhajtott Tóbiás és nehezebben cipelte a mázsás adókönyveket. Most mindigvolt vágyakozása valósággá változott. Igaz, hogy hajszálnyit másképpen, mint ahogyan elgondolta. Az államfordulatkor elbocsátották s mert Véghelyről nem mehetett máshová, csak ahová mindig készülődött, kiköltözött a telepre. — Viszen minket a nyomorúságba, — így sírt a felesége, — a telepre csak az megyen, akinek nincs más mentsége. — Nekünk sincs — és Tóbiás simogatva hozta rendbe a Malvinka kuszált hajfürtjeit. — Meg kell várnunk, amíg megkapom a nyugdíjat. — Én sem mondom, hogy messzire menjünk, hová is mennénk, de költözzünk ki falura, úgy tervezte mindig. — Máshová most nem mehetünk. Meggondoltam jól, a mi számunkra most a barakktelep a legjobb falu. — Ki megy oda, Istenem, milyen nép gyűlik oda. — Azt már ne mondd. Sokan költöztek ki magunkfajta emberek is. Kint laknak Szatmáriék, Iglósy- Barna, aztán az egész Kapor família, Losoncziék, Szabó Patya az anyjával, onnan jár be az ügyvédi irodába. Még kívülük is sokan. Selmeczy, a tanár is. Pereces és Jánoska Géza. Solymár eladta a fűrészüzletét és ott kint nyitott egy kis boltot. Ha éppen olyan nevet akarsz, amelyik ugyancsak eleget mond a véghelyi ember fülének, Gáth János fia is ott lakik már ... A telep belső részét, szívem, csupa jobb ember foglalta el. Tegnap meg is néztem, olyan az ott, mint egy villanegyed . . . Nohát éppen szerény anyagból épült villák azok, meg többszemélyesek is, de majd rendbehozzák. Tele lesz kertekkel, virágokkal. Ügy érezzük majd magunkat ott, mintha falun lennénk. Jobban meg is élünk. Malvinka visszatartotta a sírást és nem ellenkezett tovább. — Jól van, költözzünk ki hát. Bent Véghelyen nem ma231