Darkó István: Deszkaváros

szétfejtett kék ruhadarabok és kötegekben furcsa aíszka­bátok. Színes kézelőjük és vastagon kidomborodó fehér válldíszeik reménytelenül virítottak a sötét szürkeségben. Végül beláthatatlan tömegben, egymásra rakott gúlákban régi rezes csákók tornyosultak, külön polcokon a honvé­deké és külön a nevezetes császári és királyi rezes csákók. Közöttük ült egy katona, magasra dobott egy csákót és elhasznált hangon énekelte: „. . . a rezes csákó s nem nyomja fejemet a bú." Csodálkozva szemlélte Gáth Tamás a vásárivá vedlett katonai holmik ijesztő tömegét. A labirintos terem végé­ben nagy halom tollas csákót fedezett fel, a vadászok bé­kebeli tollas fövegjeit. Betetőzésül a csákókhoz hasonló rendben, egymás fölé rakott piramisokban nagy halom do­bot pillantott meg. A lapos formájú háborúelőtti rézdo­bok társaságában kisebb hordókhoz hasonlító üstös dobok is voltak. Sárgára és feketére festett nagy hasuk üregében csendesen pihentek mély hangjaik. Az elmúlt napok délelőttjein az olasz harctérről haza­tért tisztek oktatták a menetszázadot a technikai eszkö­zökkel folytatott háborúra. Aknadobókat és lángszórókat mutattak be a gyakorlótéren és most ezek a csodálatosan régi szerszámok, mesebeli öreg katonaholmik, a dobok és csákók kínosan együgyií látványként meredtek a hadnagy elé. Behúzódott egyik polc mögé. Maga mellé intette Tóth őrmestert. Állhatatos szótlanságot parancsolt neki és így figyelte a katonákat. Javarészük ismerte már a háború vé­res táncait, az árokharc divatos fordulóit, a támadások keringőit és a különféle gépek csárdásütemét. Gáth Tamás gyermekemlékeiben ott éltek a háború előtti katonai ün­nepélyek is, a lampiónos felvonulások, jelmezes emlékcsa­ták, tengeri ütközetek a ligeti tavon és földi támadások a tómelletti réten, a solferinói csata és testvérei évforduló­in. Akkor dobogtak ezek az üsthangú dobok, csillogtak a rezes csákók és csörömpöltek a bádogjelvények. 24

Next

/
Thumbnails
Contents