Darkó István: Deszkaváros

lyás kék kötényben állott a vendéglő ajtajában, biztatóan nevetett és odafutott Tamáshoz. — Valamelyik este tessék eljönni hozzám, Gáth úr. Tanácskozni akarunk. A legkomolyabb embereket hívom össze a telepről. 10. özvegy Grendáné egész napon keresztül készülődött. Tisztát teremtett a szobában. A falakat lepókhálózta és a sarokba állított vastűzhelyet feketeporral szép fényesre súrolta. Fölötte a falon büszkeséggel tartotta a habverő sárgarézüstöt és ugyancsak rézből, de vörösből bordásán gömbölyödő kalácssütő formát. Ezeket krétával ragyogósitotta meg. özvegyi páratlan ágya fölött a Szűzanya képét is ujonti fénybe derítette, az üvegjét meleg lehelletével és puha gyolcskendővel felváltva ápolta, mígnem a tükörnél is fényesebb lett. Kitárta az ablakot s a megjött nyár levegődallamait bebocsátotta a szobába. Megfésülte, befonta a haját és szakasztott olyan módon, mint lánykorában, kerek koszorút készített belőle a feje tetején. Régi szolgálóládájából előkereste valaha habfehér, beszőtt levélmintázatú fejrevaló kendőjét. Bánattal nézegette, hogy a rejtekezés ideje alatt enyhén megsárgúlt és hajtásráncai nyomán meg is törött a selyem. Benézett a tükörbe, orcáját önkéntelenül a kendőhöz hasonlította, azután szeme környékét csendesen szárítgatta a szobába zúdúlt, gyógyítgató napsugárzásban. Az ablak alatt már levélzöldben diszlett a zsenge orgonaágak sora. A szomszéd szoba lakója, Gáth úr ültette azokat. Elmondotta neki egyizben, hogy szegény férje ideköltözésük óta szüntelenül csak a melegebb időt várta. Az ablakok alá illattal zenélő orgonabokrokat akart ültetni. Az volt a kedves virágja s tövéhez közel a labdarózsa, mert azt is nagyon szerette. Virághó, azt beszélte, 221