Darkó István: Deszkaváros

6zagú, poros és sötét raktárterembe. A félhomályban alig látott valamit. A magasan fekvő apró ablakok bepiszkolódott üvegét sűrű drótfonatok védték s még ezeken is vastagon ült az évtizedek pora. Alig volt világosság a teremben, s ami volt, a kevés is pászmásán húzódott a padlóra, mintha kinti éjszaka holdsütése lett volna. Csoportba verődött árnyékok, a katonák zajongva nevettek a terem túlsó végében. A kitüntetéses Takács őrmester testesen kiáltozott közöttük. — Mondom nektek, hogy semmi különbség sincs. Semmi különbség . . . Az emberek a magas mennyezetig érő, durván ácsolt deszkaállványok előtt álltak s a polcokra rakott holmik között turkáltak. Néhányan közülük felmásztak a polcok tetejébe. Onnan kiáltoztak és nehezen koppanó tárgyakat dobáltak a többieknek. Takács József barátságosan állt közöttük, sebesen magyarázott és nyugtalan mozdulatokkal emelgetett magasba valamiféle fekete tárgyat. Tóth őrmester kiáltani akart feléjük, de a hadnagy leintette. A katonákhoz került észrevétlenül, megbújt a hátuk mögött s egy halom csalánszövetű köpenyeg mögül nézte őket. A háborúelőtti felszerelések régen kiselejtezett tömegei között állottak. A polcokon avas hadi történelemmé vált holmik tömege csoportosult. A négyéves háború folyamán ezekről a tárgyakról a filléres értékeket is letörölte a villámszárnyakra kapott idő. Egy csomóban ócska bádogkulacsok zördültek meg a közöttük járó lábak nyomán. A nagy nyári hadgyakorlatok idején, nagyon régen, a mellükön viselték ezeket a kulacsokat a szűknadrágos kék katonák. Mellettük nagy tömegben kifakult és beporosodott piros bojtok, óriási nagyságú, széles bárdhoz hasonlító szuronyok álltak egymásra rakott rendben. Egyik oldalukon fűrészes fogakkal rozsdásodtak bőrözött tokjukban. Nagyobb tömegben zsinórra fűzött gombkoszorúk hevertek itt, hajdan kínos gondossággal fényesített gombok nagy tömege. Farakás módján elrendezett kardok, aztán 23