Darkó István: Deszkaváros

A kislány odanyúlt vörös kezecskéjével a babacsomaghoz és Grendára emelte két néző karbunkulusát. — Nem fúl. Néha engedek neki egy kis levegőt. Vigyázni kell rája, ebben a hidegben könnyen náthát kaphat. — Hogy hívnak, babszem? — így örvendezett az értelmes gyermeknek Grenda s nyomban elhatározta, hogy ha a kislány valamiféle szép nevet mond, annak hívják majd a Zuzka kislányát is, vagy pedig az anyja nevén. — Mi a neved, kis mókus? — Mariska, — így felelt a kislány és erősebben szorította magához a pólyásbabát. — Először őt is úgy hivták. — A babádat? És most már másképpen hívják? — Másképpen, mert fiú lett belőle. Először lány volt, de azután átváltozott fiúra. Most Lajosnak hívják. — Átváltozott, — meleg pólya ölelte körül a beszélgetéstől Grenda szivét is. — Hogyan lehetséges az? — Ügy hogy odahaza mink csupa lány vagyunk. Van egy apa, vagyunk mellette mink öt lány, kettő belőle már varrodába jár, kettő iskolába, én csak jövőre kezdek járni. Anya nincs közöttünk, ő már meghalt. Apa azt mondta, hogy több lány nem kellene neki, öt is rengeteg... A pólyás azért változott át fiúra, mert ha lány maradna, apa kidobná. Most odaviszem apához és megmutatom, hogy már van fiú is a testvérek között. — Csókollak meg, — igy kapta ölbe Grenda a gyermeket. — De okos vagy! — Muszáj. Mink szegények vagyunk. — Apának mi a neve? Hol laktok? —• Tegnap költöztünk ki a barakkba. Mink tönkrementünk. Apa rendőr volt, meg őrmester is, de most már nem az. Nincs nékie mit csinálni. Azért költöztünk ide. — Hogy hívják apát? — Tóth. Az a neve. Tóth Lajos. — Olyan nagy . . . kövér? . . . Az a Tóth? őrmester? — Bizony. Megmázsálták és csak három kiló hiányzott neki a száz kilóhoz. 204