Darkó István: Deszkaváros

ga után húzta a sárban, egyikre rálépett és szinte hogy megint orra bukott. — Be lehet sétálni a raktárba, — a kövér Tóth megjelent az ajtóban és hunyorgó szemét megnyomkodta a hirtelen világosságban. — Én is bemegyek, kérlek szépen, — mondotta Bolyós a hadnagynak. — Nekem kell felirogatnom, hogy mit kapnak. Ha nem lesz rendben a lista, Szigethy megfrüstököl. Ügyis idegességi rohamai vannak. Most a kövér Tóth van soron. Mert az a módszere, ráveti magát valamelyikünkre az irodában és akkor annak néhány napig rosszabb dolga van, mint a pergőtűzben. Grenda már a gondolattól is szívgörcsöt kap . . . Tóth őrmesterrel valamelyik nap a nádfonatos gyerekkocsijukat tologattatta az iroda előtt. Szigethyné addig szemben volt a fogorvosnál. Idáig Szigethy volt az, aki a legtöbbet adott a külsőségekre. Szegény Tóth egyszer olyan lett, mint a mész, máskor meg mint a pipacs. A bakák kimulatták magukat rajta. Azt hittem, a guta üti meg a szegény kövéret. . . — Olyannak ismerem Szigethyt, mint aki vasból van, — mondta a hadnagy. — Igen, annyit irigyelték őt a beosztása miatt és éppen az lett a baja. Én közelről látom őt. Velem iratja a menetszázadok lajstromait. Nincs neki könnyű dolga. Mit kell ügyeskednie, teremtő Isten, amíg összehoz egy transzportot! Felülről meg táviratokkal sürgetik. Ilyen emberanyagból! ... Az egyik betegséget szimulál, a másik tényleg nem ér egy fabatkát sem. A harmadik sokszor volt már kint, elsőbbsége van az itthonmaradásra. Reszket a jobbkarja. Amikor gyalogol, kigennyesedik a Iábsebe. Kimerültségben szenved, gyomorbaja van. Görcsöt kap a puskafogástól. Nemrég jött haza orosz fogságból ... A friss anyag, a fiatalok nagy családot húznak maguk után. Anyjuk, apjuk, nagyszüléjük, nővérkéjük, gyámanyácskájuk rájár Szigethyre, hogy kikönyörögjék az aranyost. — Aki csak mehet, annak mennie kell. Ezen a tavaszon már döntésnek kell történnie. 20