Darkó István: Deszkaváros

goljon és féltízre hozzon be mindent ide . . . Tízkor . . . sorakozó ... az . . . udvaron ... a . . . raktár . .. előtt... A nyiló ajtón át ágyakkal teli óriási terembe ment ki. Nyüzsgő katonákkal, ágyakra halmozott óriási hátizsákokkal, fehér háziszőttes csomagokkal, dobozokkal volt tele ez a terem. A járkáló katonák után nyúló mozdulatokkal parasztasszonyok álltak az ágyak között. A vaslábakra állított szalmazsákok tetején apró gyerekek ültek, pólyások sivalkodtak. A terem zsibongása zugó méhkas módján szabadult Tamás fejére. Az ajtó becsapódott és a kulcs rázárta. — Tehát a „siralomházban" vagyok. Az őrszoba melletti tiszti szobában. Furuglyás és a többiek odakint csomagolnak. Bevett két aszpirint. Gyors egymásután nyelte le és behúnyt szemmel várt. Vizet öntött a pohárba, beléje bontotta a doboz tartalmát. Megvastagodott ujjal cibálta szét a papircsomagokat. Szétverte a fehéren csillámló port az asztalon és alájatartott pohárba kezével seperte össze. Megitta és behúnyta a szemét. Az ágy ringatni kezdte. Harmónikaszót, éneket, a Bisztrica zúgását, a művészhajú zenélő fűrészét hallotta. Hátradűlt a gödörben, amelyben nyakig ült. Mosolyogva tűrte, hogy lábát, karját, testét megfagyva és kővé szilárdulva vegye körül az építőhabarcs. 19. Toprongyos alakok serege tolongott körülötte és mind énekelt, kiáltozott, óriási nagyságú favágófűrészeken és sétabotnyi furulyákon zenélt. A hangok zűrzavarából egyszerre kivált egy kemény és szigorú kiáltás és mindent maga alá gyűrt: — Még azt mondják majd rád, hogy megmérgezted magadat. Felült az ágyban s gondolatnyi idő múltán tisztán látott. Szigethy kapitány hajolt föléje megszelídült ábrázattal. 10 Darkó : Deszkaváros. 145