Darkó István: Deszkaváros

— Igen, aszpirint — és a kövér Tóth engedelmesen kapkodott maga körül, — de honnan? . . . Honnan szedjek én most aszpirint? — A zubbonyom zsebében . .. Ott megtalálja .. . Egy kis rózsaszínű doboz, Badinyi bácsi doboza ... A Tizenkét Apostolnál Vashegyen, ott vettem . .. — Csak tessék vagy kettőt bevenni, — az őrmester elővette a dobozt. — Mindet ne, legfeljebb kettőt . . . Van itt aszpirin, ki látott ilyet?! Ennyi aszpirint! . . . Ötven is van ez. Patikus a hadnagy úr, vagy mi a bába? Minek ez a sok mihaszna por?! . . . — Harminc, — Tamásban a vashegyi patika erős csengője visszhangzott. — Klári nem volt otthon. Akkor vettem. — Ahá, — Tóth őrmester gyanakodva nézegette. — Az a fontos, hogy kéznél van. — Jóindulatú, kerek képe közel jelent meg Tamás előtt. — Kirúgott a hámból, hadnagy úr. Elszakadt a hám. A lába meg beleakadt és egy kicsit belegabalyodott . . . No nem baj. Aludjon még egyet. Az jót tesz. Most éppen hét óra . .. Hát fél kilencig . .. Akkor aztán talpra kell állni, mert táborimise lesz . . . Ide tettem maga mellé az ivóvizet is . . . Magam csinálom meg, nem szükséges a banda orrára kötni. . . Hol járt hadnagy úr? Ügy látom, hogy jó kis picsi-pacsit csináltak. Remélem, paradicsom is volt . . . Évácska, meg almácska . . . Hát félkilenckor majd felnoszogatom, hadnagy úr. Csak aludjék nyugodtan. Be is csukom magára az ajtót. Nem zavarja majd senki . . . Az ágyra tettem a vizes törülközőt. Mit szól Szigethy kapitány úrhoz, hadnagy úr? Ez aztán jól ráültetett a sinkóra minket. Szegény Grenda azóta csak kígyózik, facsarog a szívével, a többi meg először nem hitte, de most már hisszük. Megyünk kifele, hadnagy úr. Vége a lógásnak. Császármetszést csinált Szigethy az irodán . . . Itt a vizes törülköző. Csináljon alibejt a fejére, ha annyira fáj. Muzulmánt. . . Bíró Pali már itt is volt, a puccerja. Hazaküldtem, menjen csak szépen haza, csoma144