Darkó István: Deszkaváros

— No látod . . . Már te is kiabálsz . . . Vigyázz a húgodra, fiam. Tartsd szemmel a lányt. Minden nőt fiam. Ez a férfiak egyetlen fontos teendője . . . Mindenik el akar bujni előled. Csak azt lesik, hogy mikor tehetnek ellenedre .. . Nem Eszterről beszélek, hogy is mernék, dehogy! Általánosságban beszélek, magamról, . . ehehh, ugat a mejjem, mint a kutya, sarlagos Csóka filozófus . . . Bocsáss meg, én csak egy piszlicsár szabó vagyok. Nagyon rosszkedvű lettél, Gáth. — Folytasd csak. — Nekem a nőkről, de kivétel nélkül mindről, egy véleményem van . . . Olyan fiatal voltam, mint te most. Festőnek készültem és már együtt is volt a pénzem, hogy akadémiára mehessek . . . Matura után. Lematuráltam. Itt volt egy csizmadia, Fedeles, annak egy lánya. Tizenöt éves, igazi szépség. Kimondott szépség! Tizenöt éves volt, de már tisztek után tekintgetett. Erre csak később jöttem rá, amikor már későn volt . . . Elvettem feleségül. Az esküvő után két hónapra rajtakaptam, megvertem elég tisztességesen, mellesleg, de akkor még megbocsátottam neki. Amikor az ember szeret, elmegy a legvégső határig . . Ehehehh, köhögök. Nem sok van nekem hátra. A harmadik hónapban megszökött egy főhadnaggyal. Te háborús tiszt vagy, tartalékos, téged nem utállak . . . Ellenkezőleg, szeretlek! Csak kék zubbonyt ne lássak. Megfognám a torkodat, ha most abban ülnél. . . Aztán szóval magam maradtam és minden nap leittam magam. A gyerekek kidugták a nyelvüket: Mozog a föld, Csóka ur, hol van Mártuska? . . . Honnan tudták meg, azt mondd, hogy Mártuskának hívták? . . . Aztán már rövid. Egészen rövid . . . Kormosi tanár ur a líceumból máig is emlegeti, hogy tehetségem, az volt. Az igen . . . Mártuska, Mártuska, ormótlan nagy ribanc. Mellesleg, apám szabó volt, egy reggel hazamegyek és meglátom, hogy ott vannak szegény kevéssel előbb elhalálozott apám szerszámjai. Érintetlenül. Leülök, kezembe veszem őket, ugy állnak a kezemben, mint az ecset. Megvarrtam az elszakadt kabátomat. Nem vagyok én ron128