Darkó István: Deszkaváros

Az elmorzsolt kisemberen megrándult a nagyramért bajusz, ő is ezekre a jelenetekre gondolt. — Egy rossz asszony miatt, — ejtette maga elé. — Egy céda miatt. . . Kis Gáth ... — Tamásra pillantott és kijavitotta. — Gáth hadnagy ur . . . Egy szép fiatal ringyócska miatt, hadnagy ur . . . Kivülről Mártuskának látszott, belül túltett Róka néni lányain . . . Veszettül csámcsog ez a két hegyitinó. — Ne tessék megsértegetni étvágyat, — nevetett a fonotthaju. — Izei nekünk. — Azt elhiszem. A tiszt ur megfalat titeket . . . Tamáska, ugye ugy hivják? . . . Gáth urat. . . — Igen, Csóka ur, ugy hivnak. — Sokszor hallottam, az épitkezéseknél. Édesapja sokszor kiáltotta magának: Tamáska! . . . Ügyes, szakképzett, gazdag ember az apja. Meg is érdemli. Aki velem leül egy ilyen nyilvános helyen, meg két ilyen madárijesztővel, mint ez a drótosfajzat . . . ezekkel még nekem is derogál leülni,. . . szerencse, hogy senki se lát,. . . aki hadnagy létére ilyen tesz, annak szive van. Neked szived van, Tamás . . . Bocsánat. Szíve van a hadnagy úrnak. Benyelte a bort, amiképpen a kutya a legyet. Átült Tamás mellé, hirtelen átkarolta és szapora gőzü beszéddel sugdosott a fülébe. — Szived van, Tamás . . . Szeretlek, mint a tulajdon fiamat. Nem nagy megtiszteltetés, jól tudom, de átmenetileg fogadd el. Átmenetileg . . . Én egy részeges, züllött szabó vagyok. Egy ragályos, pestises szabó . . . Mi lelt téged fiacskám, hogy ilyen barátságos vagy velem? Majd később mondd el. Előbb hallgass meg engem. Olvashatsz bennem. Nyitott könyv vagyok neked. . . Ebből tanulhatsz . . . Te fiatal ember vagy, . . te kis Gáth,. . Tamáska . . . Neked húgod is van, ugye . . . Azt is láttam néha. Szép, magas lány, úrilány. Láttam, amikor a szobákat festettem és a harmadik garádicson tartottam lefelé. Szép kis barna húgod van. Hogy hivják? — Eszter, — kiáltva mondta Tamás. 127