Darkó István: Deszkaváros

Olyan színűt éppen, mint amikor a zölddió burka megfesti az ember kezebőrét. — Nem is tizet.. . Húszat kérek. -— Nem lesz sok? — Aesculap mellszobra alatt fiókot búzott ki Klári apja és szelíden ingerkedett. Klári is így szokott. — Már megint mit beszélek, ugyeno? Szép bótos az ilyen, aki sokallja a vételt. Egyszóval husz darab aszpirint. — Harmincat, — nevetett most Tamas is. — Harminc darabot tessék adni, Badinyi bácsi. Az öregember felemelte a fiók fölé görnyedt dúcos homlokát és diószeme kibontakozott érett burkából. Szakasztott mása volt a lányának. Csak Klári látó dióit még frissebb zöld burok vette körrül. Nem, intette az öreg néződiója, nem ismerem a bizalmaskodót. Tamás kutató nyugalommal állta a vizsgát. Zsebébe tette az aszpirinnel telt papírzacskót és nekiszalasztotta az idősebb bátorságát. — Klári. .. Badinyi bácsi. Itthon van Klári? . . . Osztálytársak valtunk a gimnáziumban. — Nincs itthon, — az öregember szelídebb hangot váltott, de a homlokán apró felhő futott át. — Ha együtt jártak Véghelyen, a líceumban, tudja ugyeno, hogy beteg lett . . . Hazajött és aztán felment Pestre. Anyástól ment fel. Mármint az édesanyjával. Persze, két hét lett az egy hétből. Aztán három a kettőből és igy tovább. Én meg itthon kinlódhatom Markával, aki ugy főz, mint otthon Breznón. Csakhogy nekem nem illik panaszkodnom, ugyeno? — Nem is jönnek haza mostanában? — Ugy látom, hogy nem. Megírták, hogy Klári majd junius elején résztvesz a maturai vizsgán, de őszre megint visszamegy Pestre. Nem veri ki a fejéből, hogy orvos lesz. Az még semmi, hogy ő akarja, pedig makacs egy fej ő is. Hanem az anyja is helyesli. Nincs nekem ehhez már szavam, ha meggebbedek sem, ugyeno? Egyetlen asszony ellen sem győzhet az ember, hát még kettő ellen, ugyeno nem? 116