Darkó István: Deszkaváros

irni, cipőt fűzni és rendben van. Csak előny neki a félkarja . . . Láttad volna az érettségijét. Hallgatott, mint a sülthal, de átengedték, mert Ízléstelenül mutogatta a csonka félkarját. Klári akkor avval a lágy, rózsaszirom fodrú mosolyával válaszolt, amelyet Tamás nem tudott elfelejteni később sem. — Ne irigyeld. Tamás elhalkult. — Ugy néztél utána . . . Egy pillanatra majdnem megirigyeltem. . . Női természet van benned. — Én ezt a Márert jóformán nem is ismerem, — akkora komolyság áradt Kláriból, mint egy tanárnőből. — De benned igazi férfitermészet van, Salamon. Itt vártalak két óra hosszat, hogy megtudjam az érettségi eredményedet. Ugy látszik, jobban tettem volna, ha ezt az időt is tanulásra forditom. Már megyek is. Bólintott és apró, de erős lépésekkel sietett előre. Tamás megmozdult, hogy utána szalad, megragadja, szembe forditja s legalább egy csekélyebb részét, kisebb töredékét elmondja annak a négyszemközti beszédnek, amelyre már jobban készült, mint egy ujsütet képviselő. így hangzott volna valamiképpen: — Végre itt az alkalom, hogy komolyan beszélhetek veled, Klári. Kezemben van a matúra, holnapután be kell vonulnom katonának. Minden jogom megvan arra, hogy komolyan vedd a szavaimat. Négy évet töltöttünk el együtt a gimnáziumban. Az első kettőben észre sem vettelek. A másik két évben már mindig magam előtt láttalak. Akár az ablak melletti első padra, akár befelé a dobogó balmellembe, akár pedig álmaimban libegő alakodra néztem. Ennek az iskolaévnek a kezdetén azért foglaltam le a középső padsor első szélét is, hogy kényelmesen figyelhesselek. De ez mind gyerekség. Néhány hét múlva kimegyek a harctérre. Már ebben a pillanatban is tudom, hogy az iskolai dolgok mind messzire maradnak mögöttem. Csak te maradsz meg felnövekedve katonaéletemben is. Te is 8 Darkó: Deszkaváros. 113