Darkó István: Deszkaváros

nyitott szemmel bámult a nevető Márerra s aztán odakiáltott a tanároknak: — Nem bánom . . . Legyen hát. . . Elégséges . .. S azzal kiszaladt a rajzteremből. Márer a balkazével utána intett és vígan játszadozott a csonka jobbkarjával. Felhúzta róla a hadizöld kabátját és sárgásfehér inge ujját s úgy mozgatta, mint valami apró, kövérkés, fehér játékbabát. Felében volt levágva az alsókarja. Rákönyökölt a padra és a fél alsócsonkot komikusan ugráltatta. Ügy mutogatta Csiga felé, mintha meg akarta volna fenyegetni véle: „Ha nem engedsz át matematikából, kikapsz evvel a kéznélküli, élő bottal." A végében vörösen, alig heggedten a varrás látszott rajta, a zsenge forradás nyoma. Tamásnak is leszállott a vér a fejéből. Pataky, akit vele együtt vettek be katonának s aki a vizsgák alatt is mellette ült, elfehéredett ettől a látványtól. Fel akart állni. Az izgalomtól amúgy se evett már napok óta, de csak leborult a padra és hányni kezdett. A tanárok kimentek a teremből. Márer volt az utolsó vizsgázó és a matematika fejezte be a vizsgák sorát. Sólyom, a kedves, öreg, reszketős Sólyom felemelte a két karját. A görög tragédiák hangján kiáltott, de aggódó háborús apaként reszketett s a kezét megindultan rázta az ég felé. — Édes fiam! Nem kell ilyen borzasztó eszközhöz nyúlnia. Nem kell! Mi úgyis megértéssel vagyunk maguk iránt. A legnagyobbfokú megértései! —Átmentem, — ordított Márer, részvétlenül Sólyom iránt és nagy csókokat nyomott a csonka karra. — Jól van, Mucus! Kisegítettél. Kihúztál a kulimászból, muci, — ilyeneket harsogott a csonka karhoz. Meghajolt feléje. Ügy hajlongott, mint valami idegen személy előtt. Közben a csonka kart is úgy ugrándoztatta, mintha az meg őfeléje hajlongana. Gáth Tamás gyorsan kiment a folyosóra. Szavát vette ez a jelenet s a folyosón várt rá Klári. A homályos ablakmélyedésben várt. öves sportkabátján egy szál virágot vi111